Világszerte terjed a nukleáris családmodell

Csaknem megnégyszereződött a világ népessége a XX. században: 1900-ban 1,6 milliárd ember élt a Földön, 2000-ben viszont 6 milliárd. A XXI. században a legtekintélyesebb demográfusok távlati előrejelzése szerint a trend határozottan megfordul, és - a korábbi szaporodási prognózisokkal szemben - jóval gyorsabban fogyatkoznak az egy anyára jutó születések -, majd pedig a világ teljes lakossága eléggé gyors ütemben fogyatkozni kezd.

A váratlanul gyorsan fogyatkozó emberiség víziója azonban legalább annyira riasztó, mint a túlságosan gyorsan szaporodó emberiség képe.

Az új prognózis ugyanis azt jelzi, hogy a kis létszámú fiatal korosztályok számos országban (így hazánkban is) nehezen fogják eltartani az új évezredben váratlanul meghosszabbodott életkorú időseket, tehát megkezdődhet, amit Dino Buzzati fantasztikus regényében megjósolt: a hajtóvadászat öregekre.

Az európai és amerikai nukleáris családmodellt a civilizáció egyértelmű jelének tekintették a szociológusok korábban. Most viszont vallási hovatartozástól, bőrszíntől és lakóhelyi tényezőktől, a fogamzásgátlók ismeretétől és elfogadásától függetlenül születéskorlátozások jelentkeznek. A világ 60 országában nem termelődik újra a népesség. S valószínűleg 2050 és 2100 között a földi lakosság folyamatos és gyors csökkenésnek indul.

A világalakító jelenségnél azonban talán még fontosabb az okok elemzése. A New Scientist-ben említettek közül emeljünk ki most mindenesetre egy komplex körülményt: az urbanizálódást, amivel gyors kulturális és műveltségbeli emelkedés jár együtt. A patriarchális család felbomlik. A nők szemét felnyitja a televízió.

A férfiuralom alól felszabadult nők a férfiakkal azonos munkát keresnek, ráadásul gyorsabban és szorgalmasabban tanulnak s adaptálódnak a városi körülményekhez, és ennek következménye, hogy visszaszorulnak az anyai ösztönök.

Kedvező vagy a jelenleginél is tragikusabb mederbe terelődik ezzel a világ? Nehéz ma válaszolni az efféle kérdésre. Ami azonban az ötödik földrészen, Afrikában történik, a többi négytől eltérő, a tragikusnál is tragikusabb tendencia: ott változatlanul erőteljesen növekszik a terhességek száma.

A lakosság átlagéletkora azonban mégis csökken: Fekete-Afrika számos országában az AIDS, a malária és a fertőző májgyulladás tizedeli a lakosságot, s a kontinens demográfiai adatai előre igen nehezen becsülhetők.

A tragikus szegénység pedig olyan kontinensekre kergeti az afrikai feketéket, ahol a lakosság az előbbi okok folytán fogyatkozik, s a munkaerő hiánya miatt elkerülhetetlenné tenné befogadásukat.

N. Sándor László