Ha ez igaz, akkor megtalálták annak magyarázatát, hogy a nagy testű behemótok miért voltak olyan sebezhetőek a becsapódás során. A bizonyítékok a kanadai Albertából származnak, ahol több gyűjtést is végeztek a dinoszaurusztartalmú rétegekből.
Az ősmaradványok a kréta időszak utolsó 10 millió évét képviselik, ami viszonylag rövid időnek számít a földtörténet egésze szempontjából. (A kréta időszak 146 millió éve kezdődött és 65 millió éve fejeződött be.)
A Royal Tyrrell Múzeum munkatársai szerint a klímaváltozást jól mutatja az ősmaradványok körül lévő kőzetminták vizsgálata: bizonyos növényfajták mennyisége erősen lecsökkent, helyenként pedig kőszén képződött. A lehűlés mellett csökkent a lehulló csapadék mennyisége is. A kutatók szerint az átlaghőmérséklet csaknem 20 fokot zuhant.
A dinoszauruszokról azt feltételezik, hogy meglehetősen jól tűrték a hőmérséklet-változásokat az emlősszerű fiziológiai jellemzőik miatt. A teknősök, a krokodilok és a többi nagy hüllő viszont sokkal sebezhetőbb ilyen téren.
A kanadai kutatók szerint a dinoszauruszok nem elszigetelten éltek egy-egy ökoszisztémán belül, hanem egy bonyolult rendszer részeiként, amelybe például növények, gerinctelenek és egyéb gerincesek is tartoztak.
Nem mindenki hisz azonban ebben a forgatókönyvben. A klímaváltozás ugyan egyértelmű, de az ellenzők szerint ez nem tizedelte meg a dinoszauruszokat. Egy sokkal keményebb hőmérséklet-csökkenés következett be a középső krétában (kb. 100 millió évvel ezelőtt), ami alig volt hatással a dinoszauruszokra.
Már a publikálás helye is kétségeket ébreszthet az olvasóban. A kanadai paleontológusok ugyanis nem valamelyik neves őslénytani vagy geológiai folyóiratban közölték eredményeiket, hanem a Chemistry & Industry című lapban.
Dulai Alfréd