Az 1960-as évek közepétől a születések száma hirtelen csökkenni kezdett, s ez a fejlemény az élettartam meghosszabbításáért folytatott küzdelemben elért eredményekkel együtt a népességen belül az öregek arányának növekedéséhez vezetett. Paradox módon a korábbiakban termékeny, sokgyerekes családmodellel jellemzhető déli országokban (Olaszország, Spanyolország, Görögország és Portugália) esett vissza a legjobban a termékenység: ebben valószínűleg a vallásosság csökkenése is fontos szerepet játszhatott.
Egyébként a születések számának csökkenése a fejlett országokban az utóbbi évtizedekben általános jelenségnek számít. A csökkenés egybeesik a fogamzásgátló tabletták elterjedésével, valamint a nők növekvő munkavállalásával, az életszínvonal növekedésével és a család intézményének válságával.
1998-ban 4,2 millió élveszületést regisztráltak az EU tagországaiban, szemben az 1958-as 5,8 millióval. Az általános, csökkenő tendencián belül persze vannak eltérések: tulajdonképpen négy különböző minta figyelhető meg az Európai Unióban
Növekvő élettartam
1960 óta a születéskor várható átlagos élettartam - néhány kivételtől és átmeneti visszaesésektől eltekintve - világszerte növekvőben van. Korábban a fejlett országokban ez a gyors fejlődés elsősorban a gyermekhalálozás csökkenésének volt köszönhető. Ma viszont a növekedés inkább abból ered, hogy a hatvan éven felülieknél a két vezető halálok, a szív- és érrendszeri, valamint a rákos megbetegedések megelőzése és kezelése jelentősen javult.
Bár az életkilátások mindkét nemnél jobbak, mint korábban, a nők átlagéletkora az unióban így is hat évvel magasabb, mint a férfiaké. Egyébként érdekes módon a születéskor várható átlagos élettartam nem áll egyenes arányban a jóléttel: a gazdagabb (magasabb egy főre jutó hazai össztermékű) országokban nem feltétlenül magasabb ez a mutató.
A migrációs egyenleg átmeneti kivételekkel - az 1965, illetve az 1980 körüli időszakokról van szó - az elmúlt 40 évben szinte mindig pozitív volt az Európai Unió területén, azaz többen vándoroltak be, mint ahányan távoztak.
A csatlakozásra váró országok közül azonban öt országban haladta meg a kivándorlók száma a bevándorlókét, s a negatív egyenleg kiemelkedően nagynak bizonyult a Cseh Köztársaságban (4,7 ezrelék) és Lettországban (2 ezrelék).
Átlagéletkor
Az uniós átlagéletkor 1960 és 1995 között csak négy évvel, 32-ről 36 évre növekedett, de a jelenleg előrejelzett trendek szerint 2025-re az átlagos EU-állampolgár már 45 éves lesz: ez egyértelműen az elöregedési tendenciát bizonyítja.
Az unión belül Írországnak van rendkívül fiatal népessége, a lakosság mintegy 35 százaléka 20 éven aluli, míg például Németországban ugyanez az adat 21,5 százalék. A 60 éven felüliek aránya Írországban a legalacsonyabb (15,3 százalék), míg a legmagasabb mutatót - 22,2 százalékot - Nagy-Britanniában mértek a statisztikusok.
Néhány adat hazánkról (forrás: KSH)
A népesség száma, ezer | 10 175 |
Népsűrűség, fő/km2 | 109,4 |
Férfiak aránya, % | 47,5 |
Nők aránya, % | 52,5 |
Ezer férfira jutó nő | 1104 |
A népességből, % | |
a gyermekkorúak (0-14) aránya | 16,3 |
a középkorúak (15-59) aránya | 63,1 |
az időskorúak (60 felett) aránya | 20,6 |
A népességből (%) | |
Ezer lakosra jutó élveszületés, 2001.évi adat | 9,5 |
Ezer lakosra jutó halálozás, 2001. évi adat | 13,0 |
Ezer élveszülöttre jutó csecsemőhalálozás, 2001. évi adat | 8,1 |