Képek az Etna új felszíni alakzatairól

Az elmúlt héten közel féléves aktív időszak zárult le Európa legnagyobb vulkánja, a szicíliai Etna életében. A szakemberek el is készítették a számvetést.

A legutóbbi vulkáni tevékenység húsz hónapos hallgatás után, 2004. szeptember 7-én kezdődött, "bevezető" földrengések nélkül. 3000 méteres magasságban, a Délkeleti-kráter keleti tövében egy 170-szer 50 méteres területen törésvonal nyílt, amelyből gázban szegény láva indult. Az 1000 Celsius-fokos bazaltos olvadék viszonylag lassan, 20 m/óra sebességgel folyt a 32 négyzetkilométernyi kiterjedésű Valle del Bove (Ökör-völgy) irányába. Három nappal a kezdetek után a Délkeleti-kráter lábánál - 2650 méteres magasságban - újabb törés keletkezett. Ebből is lávafolyam indult, ugyancsak a Valle del Bove felé (lenit kép), de ezt a 2001-2002-es kitöréssorozat során létrejött egyik csatorna vezette.

A felvételen látható Valle del Bove (Ökör völgye) az Etna keleti oldalán található, 32 négyzetkilométeres lávakatlan. A völgy az Ős-Etna óriási kráterének (ekkor a kitörési központ a mainál jóval keletebbre helyezkedett el) több tízezer évvel ezelőtti felrobbanásával keletkezett. A kaldera peremei ma is jól kivehetők. A Valle del Bove több kitörés lávaanyagát gyűjtötte össze. A közelmúltban a legjelentősebb az 1991-93 közötti időszak volt, amikor majd két éven át folyt ide a láva szünet nélkül (fotó: Lieber Tamás). A kép nagyobb változata itt érhető el

Mindkét folyam a völgy nyugati oldalán haladt, így bár bőven kapott utánpótlást, sem épületeket, sem emberéletet nem veszélyeztetett. Aggodalmat csak a hó hirtelen olvadása során keletkezett gőzrobbanások, illetve az emiatt magasba röpülő izzó kövek jelentettek.

Az Etna tevékenységének e féléves ciklusa során számos érdekes képződmény keletkezett, és bár a lávafolyam kihűlése hosszabb ideig - akár több évig is - eltarthat, a későbbiekben szinte biztos, hogy új elemekkel bővül a hegy oldalainak egyébként is látványos formakincse. A tűzhányó lejtésének köszönhetően ugyanis mindkét lávaár hosszú alagutakat (lávacsatorna-barlangokat) képezett, és sok helyen hornitók (salakkúpok) is létrejöttek (lásd a lenti képeken).

Amíg a fentebb részletezett lávaömlés tartott, a csúcskráterek nyugodtak voltak, leszámítva az egyébként is mindennapos kisebb por- és gázkitöréseket. A 2004. szeptember 7-én kezdődött lávaömlés-sorozat 2005. március 12-én szűnt meg véglegesen.

A lávacsatorna-barlangok (vagy lávacsövek) kialakulása a hegy lejtési adottságaitól, a lávafolyam sebességétől és nem utolsó sorban a kiömlő anyag mennyiségétől függ. Ha a feltételek ideálisak, a kiömlő izzó kőzet levegővel érintkező külső részei (oldalai, teteje) még azelőtt kihűl és megszilárdul, mielőtt az egész folyam megállna. Miután a lehűlt "burkolat" alól a még olvadt anyag kifolyik, hosszú alagút marad mögötte. A lávacsatornák idővel kihűlnek, gáztalanodnak, helyenként felszakadoznak, ami a lehetővé teszi, hogy az ember is behatoljon a belsejébe. Az Etna leghosszabb lávabarlangja közel 700 méteres, és olyan széles, hogy akár személyautóval is közlekedhetnénk benne. Egy másik kuriózum az ún. Jeges-barlang, amely Európa legdélebbi állandó jégkitöltésével büszkélkedhet.

A Málna-barlang az Etna leghosszabb, közel 700 méteres lávacsatorna-barlangja. Egy 1614-24 között keletkezett lávamezőben található (fotó: Szilvay Péter). A kép nagyobb változata itt érhető el

A hornito (kemence spanyolul) a salakkúpot vagy salakkürtőt jelenti a vulkáni nevezéktanban. Úgy jön létre, hogy a láva felszínéről elszökő gázok kisebb lávafoszlányokat röpítenek a magasba, melyek így egymásra rakódva kúpszerű (kemenceszerű) formát öltenek. Sok esetben a már felépült hornitón kisebb száj nyílik, amely utat enged az alatta folyó láva felszínre törése előtt.

Új hornitók az Etnán (fotó: Lieber Tamás). A kép nagyobb változata itt érhető el

Érdi-Krausz Erika - Lieber Tamás