Repülő indítóállomás
Az elsőre meglehetősen bizarr benyomást keltő kéttörzsű WhiteKnightTwo (Fehér Lovag) nem más, mint két önállónak tekinthető egyforma repülőgép sárkányszerkezetének összekapcsolása egy közös szárnyrésszel. Ez a megoldás nem újkeletű, számos példa van már rá a repüléstörténelemben, még harci gépeket is gyártottak ilyen megoldással.
A szénszálas kompozitanyagból készült repülőgép tervezésére és megépítésére a különleges légijárművek terén nagy tapasztalatot szerző Scaled Composites kapott megbízást a Virgin Galactictól. A konstrukció megalkotásakor széleskörűen felhasználták az űrrepülőgépekkel eddig összegyűlt tapasztalatokat, és mindenre kiterjedő számítógépes aerodinamikai szimulációkat is végeztek a legtökéletesebb forma megtalálása érdekében.
A tervező Burt Rutan, a WhiteKnightTwo főkonstruktőre arról híres, hogy teljesen új utakat jár be a repülőeszközök tervezése során. A nagy gyártóktól eltérően az általa vezetett Scaled Composites elsősorban nem a tömegtermelésre állt rá, hanem a különleges, úttörő jelentőségű légijárművek megalkotásában jeleskedik. Az irányítása alá tartozó tervezőgárda már évtizedek óta széleskörűen alkalmazza a kompozit-technológiát, és nem riad vissza az extrém formáktól sem, ha az aerodinamikai szimulációk során azok megfelelően funkcionálnak - így meglehetősen furcsa szerkezetek kerülnek ki a Rutan művek műhelyeiből. |
A külső szárnyai alatt két-két sugárhajtóművet hordozó szerkezet legfontosabb szerepe az, hogy mintegy 15 kilométer magasságba felvigye a hozzá rögzített rakétameghajtású SpaceShipTwo nevű szerkezetet, melyben az űrturisták helyet foglalnak. A megfelelő magasság és repülési profil elérése után a SpaceShipTwo leválik az "anyagépről", és önállóan emelkedik a kitűzött 104 kilométeres magasságba, ahonnan ugyancsak önállóan, vitorlázva tér vissza a földfelszínre. Ez a megoldás olcsóbb és egyszerűbb, mint földi indítóállomásokat építeni, ráadásul így a SpaceShipTwo hajtóművének sem kell akkora teljesítményűnek lennie, mint az űrrepülőgépekkel a hátukon startoló NASA-hordozóeszközöknek.
Nézze meg a gépet akció közben!
Az űrugrást végrehajtó repülőeszköz fedélzetén két pilóta és hat utas foglal majd helyet. A 42 méteres szárnyfesztávolságú szerkezet másik felhasználási módja az lehet, hogy kisebb műholdakat állít pályára.
Látványos bemutató Oshkosh-ban
A WhiteKnightTwo 2009. július 27-én az oshkosh-i AirVenture rendezvényen többször fel- és leszállt, illetve áthúzásokkal varázsolta el a közönséget. Mindenki az elismerés hangján nyilatkozott a szerkezetről.
A repülés iránt érdeklődők számára Oshkosh nem csupán egy név, hanem egy fogalom. Az Egyesült Államokban óriási népszerűségnek örvendő AirVenture rendezvénysorozatnak otthont adó wisconsini városban minden évben százezrek gyűlnek össze a helyi, Wittman nevű regionális repülőterén, ahol az EEA (Experimental Aircraft Association's) szervezésében egy óriási légi és földi show-t tartanak. Az elmaradhatatlan gyorsulási versenyeken kívül mindenféle repülőeszközt láthatnak az érdeklődők, a II. világháborús harci gépektől korunk lopakodó bombázójáig. Nem véletlenül választották tehát ezt a helyszínt a WhiteKnightTwo első nyilvános légi szerepléséhez, amely már egyébként a 17. tesztrepülése volt.
A programba már eddig is több száz millió dollárt fektető Sir Richard Branson, a Virgin Galactic alapítója és tulajdonosa elmondta: bízik abban, hogy a WhiteKnightTwo és a SpaceShipTwo által alkotott páros még az idén, vagy legkésőbb 2010-ben a levegőbe emelkedik, és rövidesen megkezdődhet a tömeges űrturizmus. Mindenesetre a mintegy 200 000 dolláros jegyekből már eladtak több mint háromszázat, így az első néhány tucat repülésen biztosan teltház várható a fedélzeten.
Twin Mustang Számos kéttörzsű repülőgéptípus ismert, azonban a két önálló pilótafülkével rendelkező futurisztikus F-82 Twin Mustang harci gép mindenképpen kuriózumnak tekinthető. A legendás, együléses P-51 Mustang - mely a II. Világháború legjobb amerikai gyártmányú vadászgépe volt - alapján kifejlesztett, megnövelt hatótávolságú és teljesítményű típus feladata a B-29-es bombázók hosszú távú kísérete volt. A tulajdonképpen két önálló gép összekötésével megvalósult, különleges formájú konstrukció manőverezőképessége ugyanakkor elmaradt a várttól, ennek ellenére a gépeket bevetették a koreai háborúban is. A sugárhajtóműves típusok térnyerése miatt azonban hamar kiszorultak a frontvonalak fölül. |
Temesvári Péter