A Leonidák-meteorraj az 55P/Tempel-Tuttle-üstökös pályája mentén szétszórt törmelékből áll. Az apró szemcsék áramlatát minden év novemberében keresztezi bolygónk. Ekkor a szemcsék a légkörbe belépnek, nagy sebességük miatt felizzanak, és útjuk mentén a levegőt is sugárzásra késztetik. Ez a meteor-, avagy népiesen hullócsillag-jelenség, amelyből ez a raj legtöbbet november 17-én produkál.
A Leonidák 1999-ben és 2000-ben erős aktivitást mutatott, majd a következő években sokkal kevesebb hullócsillagot adott. Idén az üstökös által 1466-ban és 1533-ban kibocsátott anyagfelhőkön halad át bolygónk.
A szakemberek többsége nem vár rendkívüli aktivitást, de néhány számítás szerint elképzelhető egy igen rövid, ám annál intenzívebb kitörés. Erre kedden, közép-európai időben 22.30 és 22.50 között kerülhet sor. Az előrejelzések szerint ekkor sötét egű helyről óránként akár több mint száz hullócsillagot is megfigyelhetnek a szerencsés érdeklődők.
Az előrejelzések alapján a jelenség Ázsiából látható majd a legjobban. A megfigyelésnek kedvez, hogy újhold lesz, amely fényével nem nyomja el a leghalványabb meteorokat. Kedvezőtlen viszont a maximum feltételezett időpontja, amelynek idején hazánkból nézve a radiáns, az a pont, ahonnan a meteorok érkezni látszanak, igen alacsonyan lesz az égen. Nagy szerencse kell tehát, hogy este sok hullócsillagot láthassunk.
A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető tevékenység. A sikeres észleléshez szükséges fontos körülmény a sötét égbolt. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét vidéki ég alól ugyanennyi idő alatt több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól. Emellett természetesen ne feledkezzünk meg a vastag öltözetről: a téli éjszakán várhatóan fagypont alá ereszkedik a hőmérséklet. Ha derült az idő, és kitartóak vagyunk, óránként több tucat meteort is megfigyelhetünk csütörtök éjszaka.
A meteorhullás során megfigyelhető a radiáns-jelenség: a meteorok látszólag az égbolt egyetlen pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak ki, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek.
Egy fényes meteor lelassított haladása a Magyar Csillagászati Egyesület kamerarendszerének felvételein (MCSE, Kiskun Csillagászati Tábor, Igaz Antal)