Megkezdődött az első marsutazás

Ötszázhúsz napos utazást kezdett meg csütörtökön hat kiválasztott személy, három orosz, két európai és egy kínai a Mars felé. Az eseményre egyelőre nem a világűrben, hanem Moszkvában, egy speciális kísérleti kamrában került sor. Az asztronauták tehát a Földön maradtak, azonban első alkalommal szimulálnak egy teljes utazást a Marsig és vissza. A legénység lelkiállapotát magyar közreműködéssel követik az irányítók. Részletesen bemutatjuk az "űrhajót".

A Mars500 előzménye (összellította: Horváth András)

A moszkvai Orvosbiológiai Kutatóintézet (IMBP) több mint negyven éve foglalkozik űrrepülések földi szimulálásával. Az első ilyen jellegű munkára 1967 novembere és 1968 novembere között került sor. Ekkor "Egy év a csillagrepülőben" címmel három önként jelentkező volt egy éven keresztül elzárt körülmények között a "csillagrepülőben". Hasonló földi űrszimulációs elzárási kísérletre az Egyesült Államokban először 1970 júliusa és szeptembere között került sor először. A 90-napos program tapasztalatait az 1973-74-es Skylab űrállomás programban használták fel.

Koroljov Mars-utazási terve

Az egy éves orosz "csillagrepülős" programot G. Manovcev, V. Ulibisev és A. Bozsko hajtotta végre - ami tulajdonképpen egy előkísérlet volt Szergej Koroljov, a szovjet űrhajózás megteremtőjének elképzelése alapján. Koroljov már 1957-ben gondolkodott egy óriási hordózórakéta kifejlesztésén, abból a célból, hogy nagy űrállomásokat, illetve nehéz űrhajókat lehessen indítani a Naprendszer közeli bolygói felé. Az űrhajót TMK-rövídítéssel jelezték, ami oroszul a nehéz planetáris űrhajó (tyjazselij mezsplanyetnij korably) kifejezés rövidítése volt. Már 1962-ben elkészültek az új hordózórakéta, az N-1 vázlattervei. A Koroljov féle OKB-1 űrtechnikai cég (amelynek utódja ma Enyergija néven működik) tervezőrészlegét M. Tyihonravov vezette.

A Mars500 szimulációs egységei (ESA)

Tyihonravov rendelte el a terv kidolgozását egy a Marshoz és onnan visszarepülő háromszemélyes űrhajóra (TMK). A TMK csak megközelítette volna a Marsot, és a felszínre történő leszállás nélkül tért volna vissza a Földre. Ez a nehéz űrhajó egy nagyobb hengeres személyzeti kabinból és egy műszaki egységből állt volna, mely utóbbi a hajtóműveket és oldalán az energiát biztosító napelemeket is tartalmazta. (A hengeres kabin olyan volt, mint most a Mars500 kísérlet leszállóegysége.)

Az egyik vezető tervezőmérnök az a K. Feoktyisztov volt, aki 1964 októberében a háromszemélyes Voszhod-1 űrhajó fedélzeti mérnökeként a tényleges űrrepülést is kipróbálta. 1967-68-ban az egyéves orosz földi űrrepülést a TMK méretarányos makettjében hajtották végre. A növényi élelmiszerek 20-50 százalékát az űrhajó üvegházában termelték, és az életfenntartó rendszert csaknem teljesen zártkörűre tervezték. Az oxigén és a vízellátás vonatkozásban ez sikerült is.

Koroljon az N-1 hordozórakétát 2200 tonna tömegűre terveztette, amely 75 tonnás űreszközt vitt volna alacsony Föld körüli pályára. Az N-1 rakétát végül központi utasításra át kellett alakítani azért, hogy az amerikai mintára embereket szállítson a Holdhoz, illetve a Holdra. Az N-1-nek 1967-re kellett volna egy szovjet kozmonautát a Holdra juttatni, ez azonban a sok személyes, műszaki és pénzügyi probléma miatt nem valósult meg. Így történhetett meg, hogy az amerikai Apollo-Saturn programban 1969-72 között 12 asztronauta járt a Holdon, a szovjetek pedig csak automatákkal vizsgálták égi kísérőnket, és talajmintát hoztak onnan a Luna-program keretében 1970-76 között.

Földi űrállomás-szimulációk

A moszkvai Orvosbiológiai Kutatóintézetben (IMBP) 1971-75 között közelebbi célokra folytattak kísérleteket. Az orosz Szaljut űrállomásokhoz 60, illetve 120 nap hosszúságú földi szimulációkat végeztek, míg 1984-ben már a Mir modulűrállomáshoz készülődtek. Eközben a 90-napos szimuláció során több veszélyes szituáció megoldására is felkészültek már a Földön. 1994 szeptembere és 1995 januárja között már az EURO-MIR-95 kísérletet készítették elő: az európai űrhajós féléves űrrepülését a Mirre. Thomas Reiter volt az a német űrhajós, aki a Miren a tényleges EURO-MIR-űrrepülést végezte 1995 szeptembere és 1996 februárja között. Ő vitte ki a magyar Pille sugárdózis érzékelőjét az űrállomáson kívüli űrséták során. Néhány évvel később, 1999. február 2. és 2000. március 22. között már a Nemzetközi Űrállomásra tervezett 240 napos űrrepülést készítették elő öt ország földi jelöltjeinek, többek között nőknek a részvételével is az IMBP földi szimulátoraiban.