Túlélnénk-e az ugrást a Naprendszer legnagyobb sziklafaláról? Az Uránusz Miranda holdján lévő, közel 20 kilométer magas Verona Rupes nevű alakzat lehet a ma ismert legmagasabb ilyen forma a Naprendszerben, amely közel függőleges, sima falként magasodik a környező vidék fölé. A főleg vízjégből álló holdat közelről eddig csak egyetlen űrszonda, a Voyager-2 látogatta meg 1986-ban, akkor készült a mellékelt felvétel.
A 20 kilométer magas Verona Rupes sziklafal az Uránusz Miranda holdján. A sziklafal a kép jobb felső részén figyelhető meg, világos lejtőjén függőleges irányú sávok sejthetőek, amelyek vagy omlástól vagy a keletkezésekor feltételezett tektonikus elmozdulás miatt jöttek létre. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA)
A 470 kilométer átmérőjű Miranda felszínén a nehézségi gyorsulás sokkal kisebb, mint a Földön, és közel 12 percig tartana, mire szabadeséssel megérkeznénk a fal aljáig. Ekkor azonban közel 200 kilométer/óra lenne már a sebességünk - tehát az ugrás túléléséhez legalább a Spirit és Opportunity roverek által használt légzsákos ütközést tompító módszer kellene.
Ajánlat