A Stuttgarti Természettudományi Múzeum kutatói új rovarrendet írtak le a dél-amerikai alsó-kréta képződményekből. A különleges ősmaradványok a Coxoplectoptera nevet kapták a felfedezőktől. A kutatócsoportot vezető Arnold Staniczek és Günter Bechly a korai rovarok specialistái, és megállapításuk szerint a leletek a mai kérészek kihalt rokonait képviselik. A Coxoplectoptera azonban anatómiáját és életmódját tekintve is jelentősen különbözik a kérészektől és az összes többi ismert rovartól. Mivel a kutatók szárnyas kifejlett példányokat és kiváló megtartású lárvákat egyaránt találtak, tisztázni tudták ezeknek az állatoknak a filogenetikai helyzetét, és új rendszerezést állítottak fel a korai szárnyas rovarok rokonsági kapcsolatairól.
Az előkerült példányok a kérészek szárnyerezetét, a szitakötők mellső részét és szárnyalakját, valamint az imádkozó sáskák lábát egyesítik magukban, vagyis ezek a szárnyas rovarok úgy néztek ki, mint a különböző állatokból összerakott, elrontott kirakós játék. A különös lárva pedig leginkább az édesvízi rákokra emlékeztet. A beágyazódás módja az üledékben, valamint néhány morfológiai jellegzetesség világosan folyóvízi életmódot jelez.
Felnőtt Coxoplectoptera
Egyedülálló anatómiájuk azt sugallja, hogy lesben álló ragadozók voltak, amelyek félig a folyómederbe ásták magukat. Ezek a rovarok fontos új adatokat szolgáltattak egy régóta húzódó vitatott kérdéshez is, nevezetesen a rovarszárnyak kialakulásához és eredetéhez. A kutatók feltételezése szerint ezek a példányok arra utalnak, hogy a szárnyak a tor hátlemezeiből alakultak ki. A leletet az Insect Systematics and Evolution tudományos folyóirat különszámában ismertették, melyet kifejezetten a kréta időszaki rovaroknak szenteltek a szerkesztők.