A néhány centiméteres fáraókabócák (Magicicada) 13 vagy 17 évenként egyszer rajzanak pár hétig, a többi időt a föld alatt töltik. Az USA több államában most a tizenhétéves kabócák (Magicicada septendecim) jelennek meg, milliárdos tömegben.
Egyetlen kabóca hívóhangja
A kifejlett állatoknak egy célja van: a szaporodás. A hímek fülsiketítő, tömegben akár a 100 decibelt is megközelítő (a sugárhajtású repülőgép hangereje 130 decibel), monoton, ciripelésszerű hanggal csalogatják magukhoz a nőstényeket, melyek csak éles kattintásokkal válaszolnak a nászénekre. A fáraókabócák nevüket is a hangjukról kapták, mert az ismételgetett énekhang hangzása egyesek szerint hasonlít a "pharaoh" szó amerikai kiejtésére.
Kabócainvázió egy farkasparkban
A tücskökkel és más ciripelő rovarokkal ellentétben a kabócák nem a szárnyukat vagy a lábaikat dörzsölik össze a hangadáshoz, hanem különleges hangadó szervük - egy izmok által rezegtetett hártya - van a potrohukon (ezért is keltenek jóval erősebb hangot). Az időszaki kabócák hangja nagy tömegben szinte elviselhetetlen az emberi fül számára, de az állatokat is zavarja.