Állatian érdekes: Nem hódítani akarnak a tengerek divatdiktátorai

Szivacsokkal álcázza magát a tengeri pók

Mindannyian szeretünk divatosan öltözködni, hasonlóan vannak ezzel bizonyos rákfajok is, igaz őket velünk ellentétben nem mások tetszésének elnyerése, hanem a potenciális ragadozók elriasztása vezérli.

A Majoidea öregcsaládba tartozó több mint 900 rákfaj háromnegyede feldíszíti magát, így valószínűleg ők számítanak a leginkább „divattudatos” élőlényeknek a természetben. Habár nem ezek az egyedüli állatok, amelyek dekorálják magukat, vélhetően messze a legkutatottabbaknak számítanak – írja a New Scientist magazin Zoologger rovata.

Egy magát álcázó tengeri pók Forrás: Flickr/Chika Watanabe

Meglepően jól tudnak improvizálni, ha a kellékek összeszedéséről van szó, így többek között szivacsokat, korallokat, hínárokat vesznek fel és raknak fel páncéljukra. A díszítőelemek elhagyásától nem kell tartani, minden a helyén marad, köszönhetően a páncélon felsorakozó serteszerű struktúráknak, amelyek tépőzárszerűen rögzítik az állathoz a felszedett "tartozékokat".

Szivacsokkal álcázza magát a tengeri pók Forrás: Flickr/Klaus Stiefel

Beolvadás

A dekorációk meglehetősen hatásos álcaként funkcionálnak, a ragadozók – halak, polipok – csak nagyon nehezen (vagy sehogy sem) képesek kiszúrni a szerencsés esetben környezetükbe tökéletesen beolvadó rákfajokat.

„Az igazán nagy előnye ezeknek az állatoknak, hogy akárhova is mennek, bármikor levehetik régi díszítéseiket és felrakhatnak valami újat, aminek következtében bármilyen környezethez gyorsan adaptálódhatnak” – mondta John J. Stachowicz ökológus.

Ha egy lassan mozgó élőlény vagy, akkor értelemszerűen a beolvadás nagyon előnyös a túlélés szempontjából”

– tette hozzá.

Egy kitűnő példa az előbb leírtakra a nyílfejű tengeri pók (Stenorhynchus seticornis) tevékenysége. Az állat ollóival leszakít egy darab hínárt, majd megrágja. A rágástól a növényi darab egyenetlenebb felületű lesz, így jobban odatapad a páncélhoz. Hogy észrevétlenségét tovább fokozza, nappal nyugalomban van, és ha mozog is, a ragadozó közeledtére azonnal „ledermed”.

Nyílfejű tengeri pók Forrás: Wikimedia Commons

Kalandvágyó rákok

Más álcázó rákfajok „kalandvágyóbbak”,

ők nem a rejtőzködést erőltetik, hanem olyan anyagokat keresnek, amelyektől mérgezőnek, vagy valamilyen módon visszataszítónak tűnnek a rájuk veszélyt jelentő élőlények szemében.

A Macropodia rostrata és a Libinia dubia nevű tengeri pókok például testüket mérgező algákkal fedik be. Érdekesség, hogy az előbb említett fajok simán „átverhetők”: ha a toxikus algafajok kémiai hatóanyagát kivonjuk a növényből és bekenünk vele valamilyen más objektumot - amit a rák normális esetben nem használna – a tengeri pók azt is simán felveszi – mondta Stachowicz. Léteznek olyan rákok is, amelyek tengeri rózsákat aggatnak magukra, ezektől sok ragadozó szintén elriad.

Két szivacsot viselő rák (Hyastenus elatus) Forrás: Flickr/Richard Ling

Újrahasznosítás

Akárcsak minden ráknak, a tengeri pókoknak is időről időre vedleniük kell,

ebben az esetben a ledobott díszítőelemeket újrahasznosítják -

óvatosan leszedik régi páncéljukról a hínárokat, tengeri rózsákat, szivacsokat és más kellékeket, majd amikor az új váz megkeményedett, újra magukra helyezik „öltözéküket”.

Néhány faj azonban szó szerint „kinövi” azt, hogy feldíszítse magát, mivel kifejlett állapotban már van akkora testméretű, hogy az ellenség ne merjen szembeszállni vele.