A csacsapoja népcsoportról rendkívül keveset tudni – az inkák nem sokkal a spanyol hódítók érkezése előtt igázták le ezt a dél-amerikai kultúrát, így nem sok írásos forrás maradt fenn róluk. Most azonban új oldalukról ismerhetjük meg a csacsapojákat: kiderült, hogy fémmegmunkálással is foglalkoztak.
A vázák megtalálása megváltoztathatja a csacsapoják történelmét”
– mondta el az Amazonasi Decentralizált Kulturális Minisztérium feje, Jose Santos Trauco Ramos az El Comercio portálnak. Eddig még fel sem merült, hogy a csacsapoják is ismerhették a fémművességet.
Trauco szerint egyelőre korai biztosra kijelenteni, de
valószínű, hogy áldozati felajánlásokról van szó,
külsejük, stílusjegyeik alapján pedig egészen biztosan inka befolyásra készülhettek.
A tálak (ide kattintva megtekinthetőek) 152 grammot nyomnak, 112 milliméter magasak és 117 milliméter szélesek. Hamarosan a perui Csacsapoja Múzeumban állítják ki a ritka leletet egy tematikus tárlat keretein belül.
A csacsapoják társadalma egy prekolumbiánus dél-amerikai civilizáció volt, nevük kecsua nyelven felhőharcost jelent – az inkák nevezték el őket így.
Az Andok hegyei között éltek, nagyjából 750-800 körül jelentek meg, és társadalmuk 1475-ig maradt fenn. Ekkor győzték le őket az inka hódítók –
a csacsapoják voltak az elsők, akik komoly ellenállást tanúsítottak velük szemben.
Az ekkor még 500 ezres lélekszámúra becsült népcsoport jelentős részét az Inka Birodalom központjába, Cuzcóba deportálták. A következő néhány száz évben még kimutatható jelenlétük, de számuk nagyon megcsappant.
Épületeik alaprajza jellemzően kör alakú volt, házaikat kőből építették. Ezek egyszerre szolgálhattak lakhatási és védelmi célokat, magasra épített ablakaik kicsik voltak. A hegyek lejtőin teraszos földművelést folytattak, burgonyát, kukoricát és gabonanövényeket termeltek, ez tette lehetővé a nagyszámú népesség eltartását.