A sokarcú vörös eminenciás

A sokarcú Richelieu a modern reálpolitika és diplomácia ősatyja

Az, hogy a politika a lehetőségek művészete, egyvalakire bizonyosan igaz: Richelieu bíborosra, az újkori európai történelem egyik legmeghatározóbb egyéniségére. Henry Kissinger egyenesen a modern reálpolitika és diplomácia megteremtőjének nevezte XIII. Lajos francia király főminiszterét, aki 374 éve hunyt el.

Püspöksüveg, teológiai vizsga nélkül

Armand Jean du Plessis Richelieu Párizsban született 1585. szeptember 9-én, francia középnemesi család sarjaként. Az ifjú Richelieu apja nyomdokaiba lépve hadvezéri babérokra vágyott, és

katonai pályára készült, azonban szülői ráhatásra végül a mellvért helyett a reverendát választotta.

Becsvágyó természete korán kiütközött; a briliáns intellektussal megáldott Richelieu ugyanis mert nagyot álmodni; alig 19 éves korában, hallatlan önbizalomról téve tanúbizonyságot, a püspöki pásztorbotért folyamodott, holott a főpapi süveg elnyerését ilyen fiatal korban nem tette lehetővé a szigorú kánonjog.

A sokarcú Richelieu a modern reálpolitika és diplomácia ősatyja Forrás: Wikimedia Commons

Az ambiciózus fiatal egyházfi kitűnő kapcsolatépítő készséggel rendelkezett, így sikerült elérnie, hogy nem kisebb személyiség, mint maga az uralkodó, IV. Henrik királyi támogatólevelét vihette magával Rómába.

A királyi ajánlásnak hála, megkapva a pápai felmentést,

öt évvel azt megelőzően nyerhette el a püspöksüveget és pecsétgyűrűt, hogy azt a kánonjogi előírások lehetővé tették volna. Teológiai vizsgáit is már mint felszentelt püspök tette le.

Fényes üstökösként ívelt fel pályája az udvarban

Richelieu püspököt a Biblia forgatása mellett különösen érdekelték az udvari intrikákkal terhelt nagypolitika kihívásai. Amikor 1610-ben IV. Henrik merénylet áldozatául esett, utóda, a kiskorú XIII. Lajos helyett az anyakirályné, Medici Mária vette át régensként a hatalmat.

Medici Mária, az anyakirályné Pieter Paul Rubens festményén Forrás: Wikimedia Commons

Noha elhunyt férje nem egészen úgy képzelte el az utódlást, mint az akaratos királyné, hiszen Henrik a végrendeletében Lajos megkoronázásáig egy főurakból álló régenstanácsra bízta volna a hatalomgyakorlást,

ám az ambiciózus Mária egyedüliként kaparintotta meg a hőn áhított felségjogokat.

Richelieu azonnal felismerte, hogy további karrierjének egyengetéséhez Medici Mária lehet a legkiválóbb patrónus. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a választékos modorú és világfias allűrökkel rendelkező ifjú főpap gyorsan elnyerte a királyné bizalmát.

Concino Concini, a nagyhatalmú kegyenc Forrás: Wikimedia Commons

Udvari felemelkedését azonban nem is annyira Mária, mint inkább az anyakirályné nagy hatalmú udvaronca, az olasz Concino Concini egyengette, akit lenyűgözött Richelieu rendkívüli éleslátása és hogy mennyire otthonosan mozog az intrikák világában.

Richelieu elérte, hogy valóban reá szabott feladathoz jusson,

1616-ban ugyanis miniszteri kinevezést kapott, és a külügyek gazdája lett. A francia történelem ismeretében bátran állítható, hogy személye kitűnő választásnak bizonyult.

Intrikák és zendülések hátán egyre magasabbra

Noha az ifjú Lajost 1614-ben annak és rendje módja szerint királlyá koronázták, anyját, aki számára túlontúl is édesnek bizonyult a hatalom, mindez nem hatotta meg, és nem óhajtott régensi jogairól lemondani koronás fia javára. Mindezt a valódi hatalmat már-már korlátlanul gyakorló, gyűlölt királynői kegyenccel, Concino Concinival szemben ellenséges főnemesség nem akarta tovább tűrni, ezért régi jó szokás szerint 1617-ben összeesküdött az asszonyi és kegyenci hatalom megdöntésére.

Az ifjú XIII. Lajos portréja Forrás: Wikimedia Commons

Az ügynek megnyerték az ifjú XIII. Lajost is, aki elrendelte Concini letartóztatását. Az olasz kegyenc állítólagos ellenállása miatt azonban az őrizetbevételi kísérlet számára három, a fejébe kapott pisztolygolyóval végződött. Lajos Máriát pedig - nem éppen fiúi alázattal - bezáratta a királynői kastélyba..

Már javában tartott a harmincéves háború, amikor Richelieu megkezdte udvaron belüli hatalma kiépítését Forrás: Wikimedia Commons

A sikeres főúri összeesküvés miatt Richelieu szépen felívelő udvari karrierje is megbicsaklott, XIII. Lajos mint anyja és a pórul járt Concini bizalmasát Avignonba száműzte.

A Bourbon-dinasztiában családi vonás volt a makacsság, és ez alól az anyakirályné sem volt kivétel.

Mária 1619-ben megszökött a blois-i várkastélyból, és egy újabb főnemesi lázadás élére állt. Ez hozta el ismét a nagy pillanatot az Avignonban olvasgató és írogató Richelieu számára, az összeesküvők ugyanis felkérték közvetítőnek.

Az ambiciózus politikus-főpap 1622-ben királyi kérésre nyerte el a bíborosi kalapot Forrás: Wikimedia Commons

A kiváló diplomáciai tehetséggel megáldott Richelieu olyan jól látta el a feladatát, hogy az általa tető alá hozott angouléme-i béke pontot tett a király és az anyakirályné közötti viszályra, és ez ismét kinyitotta számára a Louvre kapuit. Noha XIII. Lajost rendkívül feszélyezte Richelieu jelentős intellektuális fölénye, de belátta, hogy egyszerűen nem nélkülözheti tehetségét.

Richelieu tanítványa és utóda, a másik nagy hatalmú bíboros, Jules Mazarin Forrás: Wikimedia Commons

Végül is az udvari ügyeket rendkívül flottul intéző Richelieu annyira elnyerte Lajos bizalmát, hogy 1622-ben XV. Gergely pápától bíborosi kalapot kért legfőbb tanácsosa számára. Az egyházfejedelem természetesen nem utasította vissza a „legkeresztényibb” francia király kérését,

így Richelieu 37 évesen a bíborosi kollégium tagjává vált.

A bíborosi kalap elnyerése azt jelentette számára, hogy a vatikáni udvarba is bejáratos lett, ahol Franciaország érdekeiért munkálkodott.

Csak tovább erősödött a megbuktatására tett kísérletek után

Richelieu 1624-ben nagyot lépett a ranglétrán, a minisztertanács tagja lett. Ez a tisztség azonban – nagyszabású politikai tervei megvalósításához – még mindig nem volt elegendő számára. Nem sokat teketóriázott; a testület élén álló Károly herceget korrupciós vádakkal eltávolíttatta, így még az év vége előtt ő lett a főminiszter, a király után a második személy, aki az államügyeket lényegében a kezében tartotta. A hugenották és a katolikus főurak egy részének azonban nem tetszett a bíboros rendkívüli hatalma és igen hatékony, ám az urak jogait megnyirbáló abszolutisztikus kormányzási módszere.

Gaston, orléans-i herceg, a királyi összeesküvő Forrás: Wikimedia Commons

Ezért régi jó szokás szerint újabb lázadást szerveztek, ezúttal Richelieu megbuktatására. Az egykor katonai dicsőségről ábrándozó bíborosnak sikerült bebizonyítania, hogy a hadászatban is kiválóan megállta volna a helyét;

a zendülés fellegvárát, La Rochelle-t az angol támogatás ellenére is bevette, és a lázadó urakat behódoltatta.

Mindez azonban még nem hűtötte le teljesen az ellene táplált ellenszenvet. Gaston, orléans-i herceg – a király öccse – valamint Condé marsall és Chalais gróf más nemes urakkal együtt úgy gondolták, hogy ők majd sikeresek lesznek Richelieu megbuktatásában. Tévedtek, nem így lett.

A legfőbb rivális, Habsburg II. Ferdinánd Forrás: Wikimedia Commons

Az ellene szőtt összeesküvésből ez alkalommal is a bíboros került ki győztesen, Gaston házi őrizetbe került, a lázadás szellemi atyjának kikiáltott Chalais gróf pedig a fejétől is elbúcsúzhatott. 1630-ra annyira megszilárdította az államügyeket, hogy hozzáfoghatott rég dédelgetett terve, Franciaország európai hegemóniájának megvalósításához, az ekkor már 12 éve tomboló harmincéves háború váltakozó erőviszonyainak kihasználásával.

Az államérdek mindenekelőtt

Richelieu mindent aszerint mérlegelt, hogy mi felel meg legjobban az államérdekeknek, amelyek végső és legfőbb célja Franciaország nagyhatalmi helyzetének megszilárdítása volt. Ilyen értelemben őt tekinthetjük a klasszikus európai reálpolitika ősatyjának, akinek - többek között - Bismarck és Churchill is szellemi utódja volt.

II. Gusztáv Adolf svéd király Forrás: Wikimedia Commons

Katolikus főpapként mindenfajta skrupulus nélkül szövetséget kötött a saját korában „eretnekként” megbélyegzett protestánsokkal is,

ha Franciaország aktuális érdekeinek ez felelt meg a legjobban. (E vonatkozásban Richelieu méltó utódja például Winston Churchill, aki megrögzött antikommunistaként és a bolsevizmus engesztelhetetlen ellenfeleként teketória nélkül szövetséget kötött Sztálinnal, amikor Hitler 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót.) Miután kiépítette és megerősítette az abszolutisztikus rendszert – felismerve és kihasználva, hogy a francia királyság legfőbb riválisát, a Habsburgokat legyengítették a harmincéves háború szűnni nem akaró csatározásai –, nagy energiával vetette bele magát a Franciaország számára nagy lehetőségeket kínáló háborúba.

Wallenstein herceg, Habsburg II. Ferdinánd legsikeresebb hadvezére Forrás: Origo

A harmincéves háború (1618–1648), amelyet szokás a 17. század világháborújának is nevezni, általában mint vallásháború él a történelmi köztudatban, pedig valójában a szigorúan katolikus Habsburg-ház európai abszolút hatalmának megszerzését, illetve annak megtörését célozta. Franciaország a háború 1635 és 1648 között lezajlott utolsó, úgynevezett svéd-francia szakaszában vett részt.

Csatajelenet a harmincéves háború időszakából, a nordlingeni ütközet Forrás: Wikimedia Commons

Richelieu felismerte, hogy a Habsburg-hegemónia megtörése érdekében és Franciaország hatalmának felemelése céljából meg kell gyengíteni a Német-római Birodalmat alkotó fejedelemségek közötti kohéziót, és minél többüket szembe kell állítani a Habsburg-császárral, II. Ferdinánddal. Ehhez pedig a vallási megosztottság, a katolikus és protestáns ellentét biztosította a legmegfelelőbb terepet.

A katolikus bíboros mint a protestánsok legfőbb protektora

Richelieu először Spanyolország ellen nyitott frontot. Szembeállította Portugáliát a spanyol koronával, majd hadat üzent meggyengült déli szomszédjának. Wallensteinnek, a Katolikus Liga leghíresebb és sikeresebb hadvezérének a protestáns fejedelmek felett 1630 után aratott sikerei a Habsburg-uralkodó, II. Ferdinánd malmára hajtották a vizet, ami miatt úgy tűnt, hogy karnyújtásnyi közelségbe került az európai abszolút Habsburg-uralom.

I. Károly angol király ellen a skótokat biztatta fel a ravasz bíboros Forrás: G5 Paintings

A veszélyt Richelieu azonnal felismerte, és nem is maradt tétlen. Sikerült elérnie, hogy a regensburgi birodalmi gyűlésen Miksa bajor választófejedelem és a Katolikus Liga tagjai Ferdinánd ellen forduljanak,

II. Gusztáv Adolf svéd királyt pedig arra vette rá, hogy támogassa a Protestáns Unió választófejedelmeit.

A skótokat az angolok ellen biztatta, és sikerült is elérnie, hogy a belső gondokkal gyötört I. Károlynak eszébe se jusson a kontinentális beavatkozás.

A harmincéves háború kezdő eseménye, az 1618. májusi úgynevezett defenesztráció Prágában Forrás: Wikimedia Commons

A svéd királlyal megkötött szövetség harapófogóba szorította Ferdinándot; 1635-ben a franciák elfoglalták Észak-Itáliát, majd a Rajna vidékét és Dél-Németalföldet, a svédek pedig az 1642-es breitenfeldi csatában arattak fényes győzelmet a Liga hadai felett.

II. Ferdinánd 1637-ben bekövetkezett halála és a francia-svéd győzelmi sorozat után már csak idő kérdése volt a békekötés,

amelynek feltételeit Franciaország az erő pozíciójából határozhatta meg.

A harmincéves háború záróakkordja, az 1648-as vesztfáliai békekötés Forrás: Wikimedia Commons

Noha Richelieu még a békekötés előtt, 1642. december 4-én elhunyt, a halálos ágyán politikai végrendeletével utódjának megtett Jules Mazarin bíboros mestere politikáját folytatta. Az 1648-as vesztfáliai béke két évszázadra Franciaországot tette meg a kontinens legbefolyásosabb nagyhatalmának, megteremtve azt az erőegyensúlyozáson alapuló diplomáciát is, amely egészen az első világháborúig kitartott.