Ferenc József ausztriai császár 1867. június 7.-i magyar apostoli királlyá történt megkoronázása után a Szent Korona őrzési helye a budai királyi vár lett.
Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően Perényi Zsigmond és Radvánszky Albert bárók, koronaőrök, a vár páncéltermében őrzött koronázási ékszereket biztonságos helyre,
a pápai nunciatúra diplomáciai mentességet élvező épületébe akarták menekíteni.
Angelo Rotta nuncius jelezte is készségét a koronázási jelvények átvételére és ideiglenes megőrzésére, de végül a Szent Korona a budai várban maradt.
1944. október 10-én, az egyre feszültebbé váló helyzet miatt Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrség parancsnoka néhány emberével együtt felhozta a királyi vár óvóhelyére levitt klenódiumokat,
és a Vár területén titokban elásták azokat.
Horthy kormányzó október 15-i sikertelen kiugrási kísérlete után, német támogatással a puccsista Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom vette át a hatalmat.
A túlfűtött hatalmi ambíciókkal rendelkező fantaszta pártvezető, Szálasi Ferenc október 16-án alakította meg kormányát.
Szálasit azonban nem elégítette ki az akkor már kétes értékű miniszterelnöki hatalom, ezért a csonka országgyűléssel megszavaztatta az úgynevezett nemzetvezetői jogállásról szóló törvényt, hogy pro forma az államfői jogkört is megszerezhesse.
Ezzel összefüggésben indított nyomozást a Szent Korona feltalálására.
Máig nem tudni, hogy a nyilas pártvezető kitől szerzett információ alapján jutott a Szent Korona rejtekhelyének nyomára, de megtalálta a koronázási jelvényeket.
Szálasi november 4-én a Parlament épületében a Szent Korona előtt tette le a „nemzetvezetői” esküt. Mivel a Vörös Hadsereg csapatai ekkor már Budapest határában vonultak fel, a „nemzetvezető” 1944. november 6-án Veszprémbe, a Nemzeti Bank ottani trezorjába szállíttatta a koronát.
1945 elején, a gyorsan romló hadi helyzet miatt alig néhány dunántúli megyére zsugorodott össze a nyilas kormány fennhatósága. Ezért már Veszprém sem bizonyult a Szent Korona számára biztonságos őrzési helyszínnek.
Serédi Jusztinián hercegprímás, esztergomi érsek, valamint Mindszenty József veszprémi püspök azzal a kéréssel fordult a nyilas kormányhoz, hogy a koronázási ékszereket a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt álló pannonhalmi bencés apátságban helyezzék el. Szálasi azonban elutasította a főpapok kérelmét, és a Szent Koronát Kőszegre, a nyilas kormány utolsó magyarországi székhelyére vitette.
1945. március 27-én a nyilasok feladták Kőszeget, és a koronázási jelvényeket először Mariazellbe, majd onnan Mattsee-be vitték, ahol végül is Szálasi és kormányának néhány tagja az amerikaiak fogságába esett. Még ezt megelőzően,
április 26-ról 27.-re virradó éjjel Pajtás ezredes titokban kiemelte a Szent Koronát a királyi jelvényeket tartalmazó ládából.
Az ékszereket becsomagolva, egy kettévágott benzineshordóba helyezték el, amelyet egy sziklafal előtt elástak.
A koronaőrség parancsnoka még arra is ügyelt, hogy az ásási nyomokat gondosan eltüntessék. Az eredeti ládában csak a koronázási kard maradt. Amikor Pajtás ezredes amerikai fogságba esett, nyomra vezette fogvatartóit, és átadta számukra a Szent Koronát.
Szálasi egyébként eredetileg még 1945 áprilisában úgy rendelkezett, hogy halála esetén a korona rejtekhelyét legalább öt évig tartsák titokban, és ha ezalatt az idő alatt sem lesz hungarista-nemzetiszocialista kormánya az országnak, a Szent Koronát a ”Német Birodalom Führerének” adják át . (Ennyit a „nemzetvezető” világpolitikai éleslátásáról.)
Az amerikai katonai hatóságok miután megtisztították a koronázási jelvényeket, azokat először Augsburgba, majd onnan a frankfurti nemzeti bank trezorjába szállíttatták.
A magyar koronázási ékszerek innen az óceánon túlra utaztak,
ahol három évtizedre a Minnesota állambeli Fort Knox-ba, az Egyesült Államok aranytartalékainak őrzési helyére kerültek.
A koronázási jelvényeket először az ideiglenes nemzeti kormány kérte vissza 1945 nyarán, ám erre az amerikai hatóságok kitérő választ adtak.
1946-ban viszont jelezték, hogy készen állnak a történelmi koronázási ereklyék visszaszolgáltatására, de ekkor Nagy Ferenc, a koalíciós kormány kisgazda miniszterelnöke értékelte úgy (valószínűleg a kommunisták egyre gátlástalanabb hatalmi praktikái miatt), hogy még nem érett meg a helyzet a Szent Korona hazaszállítására.
A Rákosi-korszak idején, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő években, illetve Magyarország 1968-as, a csehszlovákiai reformmozgalom katonai felszámolásában történt részvétele után nem volt napirenden a Szent Korona hazaszállítása. A két ország között csak az 1970-es évek derekára javultak meg annyira a politikai és diplomáciai kapcsolatok, hogy ismét komolyan felvetődhessen a korona hazaszállításának gondolata.
A Szent Korona visszaadására először Gerald Ford amerikai elnök tett konkrét ígéretet Szekér Gyulának, a Minisztertanács Washingtonban tárgyaló elnökhelyettesének, 1976 májusában. Az 1976. novemberi elnökválasztásokon győztes Jimmy Carter elnököt Nagy Ferenc volt kisgazda miniszterelnök valamint Király Béla, a Nemzetőrség egykori parancsnoka is arról győzködték, hogy szolgáltassa vissza a Szent Koronát Magyarországnak.
Mindezt az amerikai magyar emigráció egy része nem nézte jó szemmel, mivel szerintük a Szent Koronát
csak akkor szabad visszavinni Magyarországra, ha már megszűnt a kommunista rendszer.
Végül 1977 októberében Cyrus Vance, a Carter-adminisztráció külügyi államtitkára (külügyminisztere) közölte az ENSZ közgyűlésére New Yorkba érkezett Puja Frigyes magyar külügyminiszterrel, hogy az elnök eldöntötte; záros határidőn belül visszaszolgáltatja a magyar népet megillető történelmi relikviákat.
Annak érdekében, hogy a koronázási ékszerek Magyarországra szállítása zökkenőmentesen legyen előkészíthető, Vance teljes titoktartást kért Puja Frigyestől. 1977. november 3-án azonban Oaker demokrata párti képviselő nyilvánosságra hozta Carter elnök döntését, ami komoly felzúdulást váltott ki a magyar emigráció bizonyos köreiben.
A tiltakozások sem változtatták meg azonban az elnök elhatározását. Amerikai részről Philip M. Kaiser, az Egyesült Államok frissen kinevezett budapesti nagykövete, magyar részről pedig Nagy János külügyminiszter-helyettes lett megbízva a konkrét feladatok megszervezésével, és a két fél közötti kapcsolattartással.
A feltételeket az amerikaiak határozták meg; egyrészt garanciát kértek arra, hogy a koronázási jelvények ne kerülhessenek Moszkvába, másrészt diplomatikus udvariassággal ugyan, de azt kérték, hogy Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) első titkára
ne legyen jelen sem a Szent Korona repülőtéri fogadásánál, sem pedig az átadási ünnepségen.
A kérés amerikai indokolása szerint az Egyesült Államok a magyar népnek kívánja visszaszolgáltatni a magyar államiságot megtestesítő Szent Koronát, nem pedig az állampártnak.
Ezért a felek abban állapodtak meg, hogy formálisan az Országgyűlés, illetve annak képviseletében Apró Antal házelnök fogja átvenni a klenódiumokat. A koronázási jelvények hazaszállítása előtt a magyar kormány felkérésére Kovács Éva művészettörténész, és Szvetnik Joachim ötvösművész, ékszer-szakértő az Egyesült Államokba utaztak.
Fort Konx-ban, a koronázási ékszerek őrzési helyén megvizsgálták a történelmi relikviákat, és egybehangzóan megállapították a klenódiumok valódiságát. (Erre azért volt szükség, mert meg nem erősített hírek keringtek arról, hogy az Egyesült Államokba nem a valódi koronázási ékszerek, hanem azok hasonmásai kerültek.)
Miután sikerült mindent előkészíteni, a felek megállapodtak a Szent Korona Magyarországra szállításának időpontjáról is. Ezt szintén az amerikaiak határozták meg; a koronázási ékszereket szállító különgép landolását 1978. január 5-re tették azzal a kéréssel, hogy a Szent Korona hivatalos átadására másnap, január 6-án kerüljön sor. A klenódiumokat az Egyesült Államok elnökének kettes számú különgépe, az Airforce Two hozta Budapestre.
Január ötödikén a koronázási ékszereket fogadó magyar delegáció tagjai, valamint a kormányőrség díszszázada már délután felsorakozott a Ferihegyi repülőtéren. Többszöri üzenetváltás után
az Airforce Two Boeing 707-ese, több órás késéssel, este fél tízkor landolt Ferihegy betonján.
Miután a Szent Koronát szállító elnöki különgép belépett a magyar légtérbe, a honvédség MiG 21-es vadászgépei csatlakoztak hozzá, és díszkíséretet adva egészen Budapestig kísérték a magyar történelem szakrális tárgyait hazai földre visszaszállító Boeinget.
A reptéren felsorakozott díszelgő egység is az esemény rangját jelezte; annak ellenére, hogy szocialista rendszer volt Magyarországon, a párt és az állami vezetés államfőnek kijáró tiszteletadással fogadta a Szent Koronát.
A Szent Korona átadására másnap, január 6-án került sor ünnepélyes külsőségek között a Parlamentben. Az amerikai kormány képviseletében Cyrus Vance adta át a Szent Koronát, aki ismertette Carter elnök erre az alkalomra írt ünnepi üzenetét is.
A magyar nép nevében Apró Antal, az Országgyűlés elnöke vette át a koronázási ékszereket,
amelyért köszönetet mondott az elnöknek, és az amerikai népnek.
A magyar parlamentarizmus történetében először csendült fel az Országházban az amerikai és a magyar himnusz. Nagy János egykori külügyminiszter-helyettes visszaemlékezésében leírta, milyen komoly dilemmát jelentett a protokoll összeállításánál, hogy mit játsszon a zenekar az ünnepség záróakkordjaként.
Akkoriban a hivatalos állami ünnepségeken – az augusztus 20-i tisztavatás kivételével - nem játszották a Szózatot. A szervezőbizottság tagjai azonban úgy vélték, hogy az esemény súlya és kiemelt nemzeti jellege miatt a Szózat lenne a legméltóbb az ünnepség záróakkordjának, így annak hangjaira vették magukhoz a kormányőrök a Szent Koronát tartalmazó speciális üvegládát.
A koronázási ékszerek egészen 1999-ig a Nemzeti Múzeum különtermében voltak kiállítva.
A Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény a történelmi ereklye - mint az ezeréves magyar államiság szimbóluma – őrzési helyét az Országházba helyezte át. 2000 január elsején a Szent Koronát díszzászlóalj kíséretében szállították át a Nemzeti Múzeumból a Kossuth-térre, ahol államfőnek kijáró katonai tiszteletadással – köztük 21 ágyúlövéssel - fogadták. A magyar történelem legszakrálisabb tárgyát mind a mai napig a Parlament kupolatermében őrzi az időközben újra felélesztett koronaőrség.