Mintegy 85 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok lakta Bakony kisebb méretű szigetként emelkedett ki az őt körülölelő óceánból. A szigeten egy nagyobb folyó jelentős mennyiségű hordalékot szállított a magaslatokról a tenger felé. A folyók által szállított hordalék egy tekintélyes része a folyódeltától nem messze felhalmozódott, és szerencsére mind a mai napig megőrződött: maradványai az iharkúti külszíni bauxitbánya területén tanulmányozhatók.
A bánya területén kibúvó folyóvízi-ártéri üledékből egy páratlanul gazdag, kréta időszaki gerinces-fauna maradványai kerültek felszínre. A 16 éve tartó ásatásoknak köszönhetően mostanra elegendő információ gyűlt össze ahhoz, hogy a kutatók megállapítsák, miként keletkezett ez az egyedülálló csonttemető.
Az üledékek és az azokban megőrződött növénymaradványok vizsgálata során Bodor Emese Réka és Botfalvai Gábor arra a következtetésre jutottak, hogy az iharkúti csontok maximum pár év alatt halmozódhattak fel. Vizsgálataik szerint a sziget klímája igen csapadékos lehetett, melyet időszakonként hosszabb szárazabb periódusok szakítottak meg.
A szárazabb időszakok után bekövetkező intenzív esőzések hatására a szigetet behálózó folyórendszer nagy területeket árasztott el.
A hömpölygő víztömeg nagy területről gyűjtötte össze a talajfelszínen heverő csontokat,
és azokat koncentrálva, egy néhány ezer négyzetméteres területen halmozta fel. A kutatók geológiai és őslénytani vizsgálatai kimutatták, hogy az esős évszakban gyakori villámárvizek nagy energiájú folyóágai egész dinoszaurusz csordákat voltak képesek magukkal ragadni, amelyre jó példa a tíz csontvázat számláló Hungarosaurus tormai páncélos dinoszaurusz anyag felfedezése.
A csontvázrészeket tartalmazó leletanyag feltehetőleg olyan állatok maradványait tartalmazza, amelyek a megáradt folyóban vesztették életüket, miközben megkíséreltek átkelni a megáradt folyószakaszon - emelte ki Botfalvai Gábor, az MTA-ELTE Lendület Kutatócsoport munkatársa.
Az iharkúti folyó az árvizek után sem maradt veszélytelen. Számos vízi ragadozó maradványait találták meg eddig a lelőhelyen, köztük krokodilokét, egy, a világon eddig egyedülálló édesvízi moszaszauruszt, a Pannoniasaurus inexpectatust, valamint nagytermetű kajmánhalakat is.
A kutatócsoport legújabb tanulmánya ez utóbbi csoportra irányult.
Az iharkúti kajmánhalak rekonstruálásához nagy segítség, hogy leszármazottaik ma is élnek, Közép- és Észak-Amerikából hét fajuk ismert.
Ezek a halak izmos, torpedó alakú testükkel kissé egy csukára, megnyúlt, ám papucsszerűen lapított fejükkel pedig valamelyest a krokodilfélékre emlékeztetnek (innen ered magyar nevük is).
Rombusz alakú pikkelyei lovagi páncélhoz hasonló védelmet nyújt az állat számára. Több sorban elhelyezkedő, tűhegyes fogakból álló fogazatukkal komoly veszélyt jelentenek bármely náluk kisebb állatra.
A ma élő legnagyobb kajmánhal-faj jócskán meghaladja a 100 kilogrammos testtömeget, és megközelíti a 3 méteres testhosszt. Az iharkúti kajmánhalak a kihalt Atractosteus nembe tartoztak, és eddig fogaik, csigolyáik, pikkelyeik, valamint jó megtartású koponyaelemeik kerültek elő. A legnagyobb csigolyamaradványok alapján 1 -1,1 méteresek lehettek, így jó eséllyel a préda és a prédátor szerepét is betöltötték az egykori iharkúti táplálékláncban.
A több ezer maradványt számláló iharkúti kajmánhal-leletanyag különlegessége abban áll, hogy
Európa-szerte ez az egyik leggazdagabb kajmánhal-csontanyag a késő-kréta korból.
„A felfedezés azért is kiemelkedő, mert ez a kihalt Atractosteus nem eddig ismert legidősebb előfordulása” – tette hozzá az MTA ELTE Lendület kutatócsoport tagja, SzabóMárton.
Az iharkúti ásatások kutatóit már évek óta izgalomban tartják egy, a lelőhelyről ritkán előkerülő, rejtélyes, ősi krokodil maradványai. Az állatból leginkább recézett, ragadozó dinoszaurusz-szerű fogait és koponya elemeit találták meg. A krokodilról szóló tanulmány nemrégiben a Gondwana Research folyóiratban jelent meg.
Mostanra elegendő anyag gyűlt össze ahhoz, hogy megbecsülhessük a krokodil rokonsági kapcsolatait, földrajzi eredetét és életmódját"
– mondta el Rabi Márton, aki Sebők Nórával közösen írta a tanulmányt. Az őskrokodilt egyelőre a Doratodon carcharidens fajba sorolták be, amely eddig Ausztria hasonló korú szenes kőzeteiből volt ismeretes. Ha a jövőben több csontot is találunk, akkor bebizonyosodhat, hogy az iharkúti Doratodon egy új, eddig ismeretlen fajhoz tartozott.
Minden, amit az iharkúti dinoszauruszokról tudni lehet
A kutatócsoport tollából nem régiben jelent meg "A bakonyi dinoszauruszok csodálatos világa" című ismeretterjesztő munka. A Magyar Dinoszaurusz Alapítvány gondozásában megjelent, szakmailag hiteles, színes ábrákkal illusztrált könyv elrepít bennünket a 85 millió évvel ezelőtti világba, amely valahol az egykori, kréta időszaki európai szigetvilág részeként létezett. A limitált példányszámban megjelent könyv a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány honlapján rendelhető megA Doratodon koponya anatómiája alapján szárazföldi ragadozó volt, ezt az is alátámasztja, hogy a kutatók vizsgálatai szerint legközelebbi rokonai a Dél-Amerikából és Afrikából ismert Notosuchia szárazföldi krokodilok voltak. „Ez megmagyarázza, hogy a Doratodon miért nem hasonlít egyetlen más európai krokodilra sem a krétából. Ez a faj ugyanis Afrika felöl vándorolt be Európába mikor a két kontinenst helyenként szárazföldi kapcsolat köthette össze" - tette hozzá Rabi Márton.
A kutatók átfogó ősállatföldrajzi elemzése szerint Európa a kréta időszakban szinte végig megtartotta epizodikus szárazföldi kapcsolatait Afrikával.
(Dr. Ősi Attila, az MTA-ELTE Lendület Kutatócsoport vezetőjének összeállítása)