A legendás kutyahűség régóta ismert jelenség, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy a házimacskák ne ragaszkodnának gazdájukhoz. A Claremont Graduate Egyetem (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy számszerűsíthető-e a két háziasított faj ember iránti ragaszkodásának mértéke.
A Dr. Paul Zak által vezetett kutatócsoport a kedvenc négylábúak oxitocin –szintjének meghatározásával kereste erre az érdekes kérdésre a választ. (Az oxitocin, vagy közismert nevén a „szerelemhormon” felelős a ragaszkodásért.)
Szerelemnél a legmagasabb
Az embernél szituációfüggő az oxicotin szint mértéke. Idegenek társaságában 15-20, kedves ismerősök között 25 és 50% közötti az oxicotin termelés. Az embernél csak szerelmi érzés esetén lépi át az oxitocin szint az 50 %-os küszöböt.A kutatási projekt alkalmával vért vettek a kísérleti alanyként kiválasztott kutyáktól és macskáktól, majd laboratóriumi vizsgálattal meghatározták a négylábúak vérében található oxitocin szintjét.
A kutyáknál az oxitocin mennyiségének átlagértékére 57, 2 %,
a macskáknál pedig 12% értéket kaptak a kutatók, azaz a kutyák esetében csaknem ötször erősebb a ragaszkodásért felelős hormon szintje, mint a macskáknál.
A vizsgálat eredménye csak számszerűsítette a kutyák erősebb ragaszkodásának már eddig is jól ismert tényét. A két faj ragaszkodásában mutatkozó különbségnek evolúciós, illetve viselkedésbiológiai okai vannak. A házikutya (Canis lupus familiaris) a szürke farkas (Canis lupus) egy mára már kihalt alfajából lett háziasítva.
Noha többfajta vélemény létezik a kutya háziasításának időpontjáról, a németországi Oberkassel mellett talált fosszilis házikutya állkapocs azt bizonyítja, hogy
a kutya már legalább 30 ezer éve együtt él az emberrel.
A kutyafélék (Canidae) családjába tartozó fajok jelentős része társasállat, az egyedek falkában élnek, alá-fölérendeltségi hierarchiában.
A házikutya emberhez való erős ragaszkodása is jó részt erre a szociális tulajdonságra vezethető vissza,
a kutya számára a gazdája jelenti a falkavezért.
Az erős ragaszkodás kialakulásában nyilván a több tízezer évre tehető együttélés is komoly szerepet játszott.
A kutyával szemben a házimacskát (Felis sivestris catus) csak jóval később háziasította az ember. A legfrissebb régészeti bizonyítékok szerint még az új kőkorban (neolitikum) mintegy 9000 éve kezdődhetett el a macskák háziasítása, amelyet 4000 éve az egyiptomiak fejeztek be.
Az ókori Egyiptomban szent állatként tisztelt macska a görögök és a rómaiak közvetítésével jutott el Európába. A kutya és a macska társas viselkedése között az a legfőbb különbség,hogy
a macskák nem rendelkeznek kollektív túlélési stratégiával,
azaz nincsen bennük falka ösztön, ez azonban semmiféleképpen sem tekinthető antiszociális magatartásnak.
A macska ugyancsak ragaszkodik a gazdájához, de az előbb említett okok miatt nem úgy tekint rá mint falkavezérre,az önállósága miatt kisebb a kötődése a kutyáénál.