Egyik szülőnek sem idegen, hogy a gyerek nem akarja megenni a spenótját, vagy irtózik a brokkoli-kelbimbó duótól vacsoránál. Érdekes módon megfigyelhető, hogy ahogyan a gyerek felnő, sokkal több zöldséget eszik, méghozzá jóízűen, nem csak azért, mert tudja, hogy egészséges. Ezt az ízlelőbimbók változásának és elhalásának köszönhetjük.
Ha megérzünk egy ízt, az, hogy szeretjük-e, az agyunk válaszreakciójától függ: az ízlelőbimbók fizikai, neurokémiai és memória-alapú jeleket küld az agyadnak, amely eldönti, hogy az öt alapíz (édes, savanyú, sós, keserű és umami – utóbbi megtalálható például a paradicsomban és a sajtfélékben) kombinációja megfelel-e a saját beállítottságának.
A gyerekek ízlelése elképesztően érzékeny, főleg a keserű ízre, amely
az agy vészjelzése a potenciálisan mérgező anyagokra.
Ugyanez a helyzet a terhes nőkkel is, csak ők egyedül a keserű ízre lesznek különösen érzékenyek, viszont a sós ízt kevésbé érzik, mivel több nátriumra van szüksége a szervezetüknek. Az evolúció okozza azt is, hogy a gyerekek imádják az édességet – hiszen ez jelzi a magas kalóriatartalmú, gyors energiát adó ételeket.
Ahogyan azonban a gyerekek felnőnek, az ízlelőbimbóik érzéketlenednek, és számuk is lecsökken. Egy átlagos gyerek 10 ezer ízlelőbimbóval születik, időskorban pedig ebből már csak átlagosan 5 ezer marad. Ezért gyakori, hogy a fiataloknak keserűnek és rossz ízűnek tűnnek a zöldségek, a felnőttek viszont probléma nélkül megeszik őket.