Még ma is olvasni jó néhány helyen azt a téves információt, hogy alkoholt fogyasztani azért nem érdemes, mert pusztítja az agysejteket - pedig ezt a mítoszt már 1993-ban megcáfolta Grethe Jensen kutatása. Ő és kollégái alkoholista és nem alkoholista csoportok agysejtjeinek számát mérte meg, és arra az eredményre jutott, hogy nincs mérhető különbség a kettő között, az alkoholfogyasztás nem befolyásolja az agysejtek számát. Ez még az alkoholfüggőkre is igaz - nem jelenti azonban, hogy az ivásnak ne lennének az agyra káros hatásai.
Bár maguk az agysejtek nem halnak el az alkohol hatására, a köztük zajló kommunikáció nehézkessé és kevésbé hatékonnyá válhat. Az alkohol ugyanis károsítja az úgynevezett dendriteket, amelyek az idegsejtek végén találhatóak, és az információk felvételéért és a sejttest irányába történő vezetéséért felelősek. Ez azonban
az alkoholfogyasztás mérséklésével megállítható, sőt, vissza is fordítható, így nem okoz maradandó károsodást.
Más kérdés azonban, hogy az alkohol megakadályozza a tiamin felszívódását, így a szervezet nem kaphat elég B1-vitamint - ez viszont valóban az idegsejtek pusztulásához vezet. Bár ez is nagyrészt gyógyítható, és az agysejtek képesek magukat regenerálni, itt már létezik az a szintű sérülés, ahol maradandó agykárosodásról beszélhetünk. A nagymértékű alkoholfogyasztás az újabb agysejtek termelődését is megakadályozza, így ha közvetlenül meg nem is öli őket, a megújulásukat gátolja.