A Manchester Metropolitan Egyetem kutatója, dr. David Holmes készített kutatást, hogy kiderítse: vajon tényleg szeretik-e az egerek a sajtot, vagy ez is csak városi legenda. A kísérlet megállapította, hogy a rágcsálók csak akkor fanyalodnak rá a sajtra, ha már nagyon éhesek, inkább a gabonaféléket és a gyümölcsöket szeretik.
A mítosz, hogy az egerek szeretik a sajtot, legalább kétezer éve tartja magát: már a római filozófus, Lucius Annaeus Seneca is megemlítette (metaforikus célzattal) műveiben az egereket, amelyek sajtot esznek. A történet valószínűleg onnan eredhet, hogy az elmúlt kétezer évben az emberek külön tárolták a sajtot (amelynek levegőznie kellett) a gabonaféléktől, valamint a húsoktól, és utóbbiakat rendesen elzárták a kártevők elől.
Mivel a sajtot nem volt szabad rendesen bezárni, az egerek csak ehhez jutottak hozzá, és ezt dézsmálták meg.
Ez azonban még csak az egyik teória, dr. Holmes pedig inkább a másik mellett teszi le a voksát.
Ez a második elmélet a mitológiára vezethető vissza: az ókori Görögországban Apollónt Egéristenként is becézték (Apollón Smintheus), az ő egyik fia pedig Aristaeus volt, aki a legendák szerint megtanította az emberiséget a sajtkészítés rejtelmeire. Könnyen lehet, hogy ezt a két személyt kapcsolták össze néhány freskón vagy festményen, és így ragadt ránk a tévképzet, hogy az egerek szeretik a sajtot.