A víz magas hőmérséklete
a mostanra feljegyzett legpusztítóbb korallfehéredéshez vezetett idén a Nagy-korallzátonyon,
amely 175-ször nagyobb valószínűséggel tudható be az emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozásnak, mint a természetes folyamatok (klímaváltozás, El Nino) eredményének.
Vezető klíma- és korallzátony kutató tudósok szerint ilyen korallfehéredés „normális körülmények között” körülbelül 18 év alatt fordul elő a természetben – írja a The Guardian a legfrissebb kutatásokra hivatkozva.
Az erről szóló jelentést a kutatók most a lehető leggyorsabb módon bocsátották nyilvánosságra, kivételesen még azelőtt, hogy a munkacsoport valamennyi tagja átnézte volna. Úgy érezték, hogy egyrészt az alkalmazott módszereik teljes mértékben elfogadottak az éghajlatváltozást vizsgáló tudósok között, másrészt szerették volna minél hamarabb közölni a figyelmeztető eredményeket.
„Teljesen biztosak vagyunk az eredményeink hitelességében, amely elsősorban az emberi tevékenységet okolja az aggasztó mértékű korallfehéredésért – mondta Andrew King, a melbournei egyetem tanára, a tanulmány vezető szerzője.
A tanulmány megállapításai jól megalapozottak, és ha szeretnénk megvédeni a zátonyt, akkor a következtetéseink igen sürgős intézkedéseket igényelnek."
A kutatók hónapokon keresztül rekordmeleg, harminc Celsius fok feletti hőmérsékletet mértek a Korall-tengeren, amivel a telepes zátonyépítő kőkorallok már nem tudtak megküzdeni. Ez a korallzátonyok megbetegedéséhez vezetett,
amit a tömeges kifehéredés jelez,
és súlyos következményekkel járhat. Hiszen ha a korallzátonyok elpusztulnak, az hatással lesz az ott élő igen értékes állatvilágra, és csapást mérhet közvetetten az emberekre is.
A korallfehéredéshez, azaz a mészvázat építő korallpolipok fokozott pusztulásához a vízhőmérséklet emelkedése, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásának fokozódása vezetett.
A kutatások rámutattak, hogy
a víz hőmérséklete 1900 óta átlagban 1 Celsius fokot emelkedett az üvegházhatású gázok kibocsátásának köszönhetően,
és körülbelül egy fél Celsius fokos emelkedést okoztak a természetes változások (éghajlati rendszer belső változékonysága,illetve egyéb természetes külső tényezők).
A kettő kombinációja igen súlyos következményekkel járhat a Nagy-korallzátony épségére. A kutatásban részt vett csoport klímamodell-szimulációkat használt, és csak egyetlen olyan, - hihetetlenül ritka - eseményt talált, amelyben a korallok nem pusztultak el, és amely nem tartalmazta az üvegházhatású gázok okozta negatív hatásokat.
Ám mikor ezeket úgymond visszatették a kísérletbe, akkor a korallfehéredést kiváltó, idei márciusi vízhőmérsékletek 175-ször valószínűbbé váltak.
A klímamodellek kísérletet tettek a jövőbeli változások bemutatására is: eszerint ha az üvegházhatású gázok elérnek egy bizonyos szintet az atmoszférában (ezt a kutatók 2034-re várják), akkor a most márciusban mért, harminc fok feletti vízhőmérséklet képviselheti majd az új átlagot a Korall-tengeren.
„Egy emberek nélküli világban sem lenne teljesen lehetetlen, hogy ennyire meleg felszíni hőmérsékletet kapjunk a tengeren, de ez rendkívül valószínűtlen." – mondta King a The Guardiannek.” – Bár a jelenlegi éghajlaton ez a jelenség szokatlan, de nem kivételes. És az előjelzéseink szerint az 2030-as évek közepétől átlagossá válhat.”
Egyre több korall pusztul el a Nagy-korallzátonyon, és a kifehéredés folyamatosan növekvő tendenciát mutat.
Ez igen aggasztó hír,
mert bár a korallzátonyok képesek a regenerálódásra, az ismételt negatív hatások és ártalmak gátolják ezt a folyamatot.
Más kutatások kimutatták, ahhoz, hogy a korallzátonyok felépüljenek egy-egy súlyosabb kifehéredésből, azaz korallpusztulásból, körülbelül 15 év szükséges akkor, ha védve vannak többek közt a halászattól és a rossz vízminőségtől.
Ove Hoegh-Guldberg, a tanulmány egy másik szerzője és a Globális Változások Intézet igazgatója, a Queensland Egyetem tanára, már egy 1999-es publikációjában hasonló jövőt jósolt a zátonynak. Azt írta: „a korallok uralta zátonyok eltűnnek a Nagy-korallzátonyról a 21. század közepére.”
„A jelenlegi globális korallfehéredés és a most megjelent tanulmány arra enged következtetni, hogy az egykor igencsak ellentmondásos, 1999-es jóslatok valójában talán még túl konzervatívak is voltak" – hangsúlyozta Ove Hoegh-Guldberg. – „Bár ez a tény ebben az esetben, aligha ad okot az ünneplésre."
Wenju Cai, a CSIRO (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation) vezető klímatudósa úgy véli, hogy
a korallfehéredés okait vizsgáló új megállapítások nagyon hasznosak lehetnek.
„Soha nem gondoltam volna, hogy az 2030-as évekre a Nagy-korallzátony teljesen elpusztulhat, ráadásul sokkal gyorsabban, mint azt valaha is elképzeltük” – mondta. – „Ilyen tömeges korallfehéredésnél minden kutatási eredményjelentős, ha meg akarjuk menteni a zátonyokat."
Terry Hughes, a James Cook Egyetem korallzátony-biológusa és a Nemzeti Korallfehéredés Munkacsoport (National Coral Bleaching Taskforce) vezetője azonban nincs meglepve, utalva ezzel a már 17 évvel ezelőtt megjósolt eredményekre. A kutatás folytatásához további független szakértői véleményeket kérnek ki.