A NASA kutatói valószínűleg idén kihagyják a július 4-i tűzijátékot - helyi idő szerint este fél tízkor fog ugyanis odaérni a Juno űrszonda a Jupiterhez, a pályára állás pedig egyáltalán nem lesz egyszerű, sem veszélytelen.
A New Frontiers misszió keretein belül elindított Juno majdnem öt éve robog a Jupiter felé, és magyar idő szerint július 5-én, hajnali 4 óra 30 perc körül fogja elérni a bolygót. Ekkor egyébként az űrszonda
az egyik leggyorsabb emberi kéz készítette járművé válik,
a gázóriás gravitációja ugyanis felgyorsítja 266 ezer kilométer per órára (átlagosan 542 méter per másodpercre). A maximális sebessége idején annyira gyors lesz, hogy 9 perc alatt körberepülhetné a Földet.
A 3625 kilós űrszonda egyébként a hangsebesség kétszáztizenötszörösével halad. Ahhoz, hogy le tudjon majd fékezni, és a bolygó körüli pályára állhasson, 35 percig fogja magát lassítani.
A Junónak nem lesz egyszerű dolga: úgynevezett poláris pályára kell majd állnia a Jupiter körül, mivel
most először nem az egyenlítő környékét, hanem az északi sarkvidéket vizsgálja meg ember alkotta szonda.
Ha a manőver sikerül, az űrszonda 18 hónapig fogja az adatokat küldeni a gázóriásról - ha pedig nem sikerül, a NASA 1,13 milliárd dolláros missziója kudarcba fullad.
Mit tudunk eddig a Jupiterről?
A Jupiter gázóriás a Naptól számított ötödik bolygó, tömegét tekintve a legnagyobb a Naprendszerben (tömege a Föld tömegének 318-szorosa). A Vénusz után ez a legfényesebb bolygó, távcsővel először 1610-ben Galilei vizsgálta. Először 1973-ban a Pioneer-10 látogatta meg. Ezt követte a Pioneer-11, a Voyager-1, a Voyager-2, az Ulysses és a Galileo, amely nyolc évig keringett a Jupiter körül.Hazai idő szerint hajnali fél ötkor derül majd ki, sikerrel járt-e a Juno. Ha szeretné élőben figyelni az eseményeket, a NASA TV-n megteheti:
Az űrszonda egyébként, ahogyan közeledett a Jupiterhez, egyre több információt küldött vissza az óriásbolygóról. Nemrég képet kaptunk a gázóriásról, amelyen már látszottak a legnagyobb holdjai is: az Io, az Európé, a Ganümédész és a Kallisztó; valamint halványan már kivehetők voltak a bolygó felhősávjai is.
Nemrég a Hubble-nek sikerült lenyűgöző sarki fényeket megfigyelnie a gázóriáson, a chilei Nagyon Nagy Távcső (Very Large Telescope; VLT) pedig infravörös fényben vizsgálta meg a bolygót, pokoli planétává változtatva azt. A távoli megfigyeléseket szerencsére, ha minden jól megy, hamarosan kiegészítheti a Juno által küldött adatok sokasága - kedd hajnalban kiderül, vajon megismerhetjük-e jobban az eddig titokzatosságba burkolózó gázóriást.