A csalánozók törzséhez (Cnidaria) tartozó különböző medúzataxonok a világtenger egyik legősibb soksejtű állatcsoportját alkotják. Már a földtörténeti óidő, a paleozoikum elején is
nagy fajgazdagságban népesítették be az ősóceánokat,
és az eltelt több mint félmilliárd év alatt szinte semmit sem változtak, bizonyítva rendkívüli alkalmazkodóképességüket.
A csalánozók törzsén belül külön altörzset alkotnak a medúzák (Medusozoa). Az igen változatos állatcsoportot öt osztályba sorolják. Valamennyi medúza közös jellemzője,
hogy egész életük során megtartják a medúzaalakot,
szemben a virágállatokkal (Anthozoa), valamint a hidraállatokkal (Hydrozoa), előbbieket a polipalak, utóbbiakat pedig életciklusuk változása során a polip-, illetve medúzaalak jellemez. A medúzák nem csak élőhelyeiket, hanem méretüket tekintve is rendkívül változatos csoportot alkotnak, a néhány milliméteres egyedektől a több méter átmérőjű óriásokig.
Átmérőjét tekintve a világóceán legnagyobb eddig ismert medúzaféléjét az Antarktisz körüli fagyos mélyvizekben figyelte meg Sir Frederick Russel brit tengerbiológus, 1967-ben.
A Deepstaria enigmatica tudományos fajnevet kapott óriási csalánozó az Antarktiszt övező tengerek szürkületi zónájában, az úgynevezett bathypelágikus régióban él, jellemzően 700 és 1500 méteres vízmélység között.
Döbbenetes látványt nyújt az akár a tízméteres harangátmérőnél is nagyobb gigantikus csalánozó,
amint felbukkan az éjfekete sötétségből, a mélytengeri roboteszköz fényszóróinak fénykévéiben.
A beágyazott videofelvételt 2012-ben készítette a Deep 400 mélytengeri robotkamera, 5040 láb, azaz 1562 méteres vízmélységben.
A hatalmas medúzát eddig kizárólag csak az Antarktiszt övező mélyvizekben sikerült megfigyelni. Még ha alaktanilag nincs is hasonlóság az európai vizek egyik legközönségesebb medúzafajának számító, az Adriai-tengerben is gyakori áttetsző fülesmedúzával (Aurelia aurata), rendszertanilag mégis viszonylag közeli rokonok, ugyanis a fülesmedúzához hasonlóan a bizarr óriás is az Ulmaridae család tagja.
A közismertség alapján legnagyobbnak tartott óriásmedúza (Cyanea capillata) harangátmérője „csak” 2,3–2,5 méter, bár az is igaz, hogy rendkívül vékony fogókarjai akár 34 méter hosszan is kinyúlhatnak a „harangból”.
Az óriásmedúza ugyancsak a hűvös vizeket kedveli, ám az átlaghalandó számára megpillanthatatlan Deepstaria enigmatica fajjal szemben, az óriásmedúza a felszínközeli vizekben viszonylag könnyen megfigyelhető az észak-európai vizekben, a norvég partvidéken, az Északi-tengerben, de még a Balti-tenger nyugati medencéjében is.
A medúzák közül kerülnek ki a világtenger legmérgezőbb élőlényei;
az Ausztrália körüli vizekben honos „tengeri darázs” az extrém veszélyes apró kockamedúza (Chironex fleckeri) évente több áldozatot szed gyorsan ható mérgének köszönhetően, mint ahányan cápatámadás áldozatául esnek.