Az óriásvarangyokat (Rhinella marina) 1935-ben telepítették be Ausztráliába a cukornád kártevőinek féken tartása érdekében. A kétéltűek nem végeztek a bogarakkal, ellenben megállíthatatlanul szaporodni kezdtek, és azóta is pusztító hatással vannak Ausztrália állatvilágára.
Egyes szakértők szerint ma már legkevesebb 200 millió példány él a kontinensen.
Az óriásvarangyok mérge megölheti az őket elejtő nagy testű hüllőket vagy kisebb emlősöket.
Nyugat-Ausztrália állam nemzeti parkokért és vadállományért felelős hivatala most azt tervezi, hogy a helyiek által begyűjtött, kevésbé mérgező óriásvarangyok ledarált húsából készít kolbászt, amelyet megkóstoltat a helyi állatokkal, hogy azok egy életre elrettenjenek a gyilkos fogás szagától és ízétől.
Corrin Everitt, a hivatal óriásvarangy-programjának koordinátora szerint a tesztek azt mutatták, hogy miután a varánuszok és erszényesnyestek megették a – hányingerkeltés érdekében sóval is átitatott – kolbászokat, megbetegedtek.
Ennek az élménynek a hatására a ragadozók elkerülik a varangyokat, amikor legközelebb összetalálkoznak velük”
– mondta a szakember, hozzátéve, hogy a nyugat-ausztráliai Kununurra lakói például nagyban hozzájárulnak a projekt sikeréhez azáltal, hogy begyűjtik a környékükön élő óriásvarangyokat.
A szakember szerint a módszer hatékonyságát jelzi, hogy a korábbi tesztek során a kolbásszal megetetett erszényesnyestek 50-70 százaléka megtanulta, hogy érdemes elkerülnie a varangyokat.
Az elrettentést szolgáló kolbász kézzel készül, és a hivatal azt tervezi, hogy egy egész gyárat kibérel, amint beindul a tömegtermelés.
Az állam azért döntött a kolbászos módszer mellett, mert a varangyok csapdába ejtése sikertelen volt, és a faj kiirtására irányuló egyéb erőfeszítések – őshonos kártevő betelepítése, terméketlen hímek szabadon engedése – is sorra kudarcba fulladtak.