A 2,5 méter hosszú kékcápát június 24-én, szombaton, a kora délutáni órákban fedezték fel a Magalufhoz közeli Illetas partjainál, alig 15 méterre a parttól.
Az állat közvetlenül a víz felszíne alatt úszkált fel-alá,
és a tiszta, átlátszó vízben nemcsak a felszínt áttört jellegzetes, háromszög alakú hátúszója látszott jól, hanem a feje a hosszú orral, és törzse is.
Noha a cápa békésen, nyugodtan úszkált az agresszív szándék legkisebb jelét sem mutatva,
a ragadozó felbukkanása óriási pánikot idézett elő a strandolók körében.
Már-már Steven Spielberg híres „A cápa" című filmjét idéző jelenetek játszódtak le a parton, amint a vízben fürdőző emberek hanyatt-homlok rohanva, igyekeztek ki a vízből.
A kékcápa két másik szomszédos strandnál is felbukkant a hírek szerint, ehhez hasonló hatást produkálva a strandolók körében. Végül az egyik vízimentő – meglehetősen vitatható módon – „oldotta meg" a helyzetet:
begázolt a sekély vízbe, és a nála lévő szigonypuskával fejbe lőtte a mit sem sejtő ragadozót.
A megsebesített cápát ezután kivonszolták a homokos fövenyre, ahol az ekkor már ártalmatlan ragadozó körül hatalmas tömeg verődött össze, telefonjaikkal fotografálva a szerencsétlenül járt cápát.
A mallorcai tengeri akvárium helyszínre kiszállt munkatársai már csak azt tudták megállapítani, hogy a szigony okozta fejsérülés végzetesnek bizonyult az állat számára.
A kékcápa (Prionace glauca) őshonos fajnak számít a Földközi-tengerben. (A Földközi-tengerben a tudomány jelenlegi ismeretei szerint 47 cápafaj honos.)
A mediterrán medence teljes területén előfordul –a csökkentsós vízű Fekete-tengert kivéve -, Gibraltártól egészen a levantei partvidékig. Az Adriai-tengerben honos 27 cápafaj közül
a kékcápát tekinthetjük az itt relatíve leggyakoribb közepes-nagytestű cápafajnak,
amely az Isztriai-félszigettől Dalmácia déli vidékéig mindenhol előfordulhat.
A spanyolországi eset azért számít rendkívül szokatlannak, mivel a kékcápa valódi hazája a partoktól távoli nyílttengeri térség.
Alig ismert olyan eset, amikor kékcápát parti, egy-két méteres sekély vízben figyeltek volna meg.
Öt éve, a horvátországi Pula közelében, a Stoja strandnál feneklett meg egy méretéből ítélve fiatal partra tévedt példány, amelyet – szemben a mostani, spanyolországi esettel - egy fürdőző a farkánál fogva óvatosan visszahúzott a mélyebb vízbe, és szabadon engedte az állatot.
Könnyen lehetséges, hogy a Palma de Mallorcánál megfigyelt példány beteg volt, és emiatt hagyta el nyílt vízi élőhelyét.
A kifejlett hím kékcápák átlagos testhossza 1,8-25 méter, a nagyobb méretű nőstények teljes hossza 2,5 és 3 méter közötti.
A 3 méternél hosszabb példányok kivételesen ritkának számítanak.
A kékcápa legfőbb zsákmányát a nyíltvízi rajhalak, elsősorban szardíniák és makrélafélék alkotják, de nagy előszeretettel vadászik lábasfejűekre, főleg kalmárokra.
A tengerbiológusok megfigyelték, hogy a kékcápák gyakran kisebb csoportokban, kollektíven vadásznak, és ilyenkor bizonyos szereposztás is észlelhető köztük a vadászati taktikában, miközben a szardíniarajokat igyekeznek a felszín közelébe terelni.
Aktívan vándorol, és igen nagy távolságokat úszik be.
A kékcápa kozmopolita cápafaj, amely mindhárom nagy óceáni medence mérsékelt-meleg vizeiben előfordul, a trópusi vizekből azonban hiányzik.
A kékcápát az emberre potenciálisan veszélyes cápafajok között tartják nyilván. A Floridai Természettudományi Múzeum cápatámadási statisztikákat feldolgozó adatbankja, az International Shark Attack File (ISAF) kimutatása szerint, eddig összesen 9 nem provokált kékcápa támadás ismert, amelyből 4 végződött halálos eredménnyel.
A búvárok tapasztalata szerint a kékcápák igen kíváncsiak, ám szinte sohasem viselkednek agresszíven az emberrel szemben.
Mint pelágikus faj, tipikusan a nyílttengeri térségben él, ezért annak, hogy aki az Adriára készül nyaralni, strandolás közben kékcápával találkozzék körülbelül annyi az esélye, mint eltalálni az ötös lottó összes nyerőszámát.
Az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán egyedül a Kornatok külső szigeteinél lehet időnként látni, valamint a szárazföldtől rendkívül távolfekvő Jabuka illetve Palagruza vizein.