Az őslénytankutatók a furcsa élőlény két egyedét fedezték fel a kambriumi korú Csengjiang formáció több mint félmilliárd éves kőzetté vált tengeri üledékrétegeiben. Az egyik ősmaradványt még 2015-ben találta meg Fangcsen Zao paleobiológus, a Kínai Tudományos Akadémia tagja, a másikra pedig egy amatőr fosszíliagyűjtő bukkant rá 2016-ban, és felismerve a lelet jelentőségét átadta azt a területen rendszeres kutatásokat végző Zao professzornak.
„A teremtmény olyan, mint egy mitikus szörny" – nyilatkozta a Live Science tudományos portálnak Martin Smith, az angliai Durham Egyetem Földtudományi Tanszékének docense.
Az újonnan leírt ősmaradvány is hozzájárulhat a korai kambrium tengeri faunájának jobb megismeréséhez,
a felfedezés eredményét publikáló kutatók szerint. Az Orthrozanclus elongata tudományos fajnéven leírt élőlény még a korai kambrium számos rendkívül furcsa kinézetű egykori tengeri állata közöl is kiemelkedik sajátos megjelenésével.
Az alig 20 milliméter hosszú és 3 milliméter széles megnyúlt testű állat testét cserépszerű páncélzat borította,
amelyet a háti oldalon két sorban felmeredő hosszú tüskék szegélyeztek.
Ami még különlegesebb, hogy az O. elongata fejét egy sisakszerű héj védte.
„Az ehhez hasonló fosszíliák rendkívül ritkák" - kommentálta a felfedezés jelentőségét Martin Smith.
Mindössze két példányt találtak a több tízezernyi élőlény maradványai között"
- fűzte hozzá a kutató. A Csengijang formáció a világhírű kanadai Brit Kolumbiai Sziklás-hegységben a múlt század elején felfedezett Burgess Pala formáció mellett a másik leggazdagabb ismert kambriumi ősmaradvány-lelőhely.
A kutatók még nem jöttek rá, hogy konkrétan milyen célt szolgálhatott az apró élőlény fején felfedezett biciklisisak-szerű kemény teknő.
Az O. elongata gyönyörűen fennmaradt páncélzata teljesebb képet nyújthat a tommotidák anatómiájáról, amelyek a mai is létező, ám fénykorukat a földtörténeti ó- és középkorban élő kagylószerű barchiopodák, a kizárólag tengerben élő pörgekarúak távoli felmenőinek számítanak.
A most megtalált két fosszília azt sugallja, hogy a helyhez kötött életmódot folytató és külalakra a kagylókhoz nagyon hasonló pörgekarúak ősei egykor aktív, szabadon mozgó életmódot folytattak a kambriumi ősóceánok parti övének sekély aljzatán.
A barchiopodák napjainkban a tengerfenékhez kötött és a kagylókhoz hasonló szűrögető életmódot folytatnak. Ezt az ősi, nagy múltú állatcsoportot az élő fosszíliák között tartják számon.
Ha a mi értelmezésünk igaz, akkor ezt a nézetet könnyen a feje tetejére fordíthatjuk"
- nyilatkozta Martin Smith arra az evolúciós fordulatra utalva, amely szerint a barchiopodák ősei szabadon mozgó, nem pedig helyhez kötött életmódot folytattak. A felfedezésről szóló tanulmány a Scientific Reports tudományos szaklapban jelent meg.
A földtörténeti ókor vagy paleozoikum első időszaka, a kambrium kor 542 millió éve köszöntött be, és 488 millió éve ért véget.
Ebben az időben még csak és kizárólag az ősóceánokban létezett az élet.
A szárazföldek kietlen sziklás pusztaságot alkottak, a számunkra zömében mérgező gázokból álló kambriumi atmoszférából pedig halálos eredménnyel járt volna lélegzetet vennünk. E kor leghíresebb és sokat vitatott jelensége az úgynevezett nagy kambriumi robbanás volt.
Ez az elnevezés arra utal, hogy a korai kambriumban, hozzávetőleg 530 millió éve a fosszilis rekordban (a kőzetekbe zárt ősmaradványanyagban) soha nem tapasztalt makroevolúciós robbanás nyomai fedezhetők fel.
Alig tízmillió év leforgása alatt, ami mind a földtörténeti időlépték, mind pedig a magasabb taxonok szintjén lezajló evolúciós fejlődés szempontjából rendkívül rövid időnek tekinthető, jöttek létre a zömében ma is létező állattörzsek, számos más, de rövid idő alatt eltűnt törzzsel együtt.
Az a jelenség, hogy a rendkívül diverzifikált kambriumi élővilág látszólag minden előzmény nélkül jelent meg az élet színpadán,
komoly fejtörést okoz a tudósoknak.
Az evolúciós elmélet ellenfelei egyenesen a kambriumi robbanásban látják Darwin cáfolatának egyik legfőbb bizonyítékát.
Mások, köztük Richard Dawkins szerint a kambriumi robbanás csupán virtuális jelenség, mert csak arról van szó, hogy ekkor jelentek meg az első külsővázas élőlények, amelyek - szemben a prekambrium végi élővilággal-, már képesek voltak jól és tömegesen fosszilizálódni.