„A kamrában egy szörnyeteg élt, aki a vár ura címnek és a kastély tulajdonának jogszerű örököse, ám borzalmas kinézete miatt eltűntették a kíváncsi szemek elől – írta a Notes & Queries folyóirat egyik tudósítója 1908-ban. – Egy szörny született a családba. Olyan teremtmény, akitől féltek azok, akik megpillantották. Egyszerűen nem megengedhető, hogy az emberiség e deformált karikatúráját bárki – akár a család barátai – is megláthassák. A mellkasa, mint egy hatalmas hordó, teste szőrös, akár egy lábtörlő, a feje egyenesen a vállába futott, miközben a karjai és a lábai olyanok voltak, mint egy játékbabának."
A legenda szerint ez a teremtmény ma a kastélyhoz tartozó tóban, a Loch Calderben él: egy félig ember, félig varangyos béka szörnyeteg.
Dühös kiáltások, kockacsörgés, káromkodások hallatszanak hosszú évszázadok óta a kastély egyik szobájából. A korabeli történetek biztosra veszik: a lordok itt kártyáztak magával az ördöggel. Az elátkozott Glamis kastély falai között a harmadik Strathmore-gróf, Patrick (az említett nyomorék gyermek atyja) vetette bele magát nagy hévvel a szerencsejátékokba. Hajszolta az élvezeteket, imádott kártyázni, miközben részeg dorbézolásainak hamar híre ment egész Angliában. Úgy tudni, egy szombati napon, éjfélhez közeledve épp barátjával, Lord Crawforddal játszott, amikor egyik szolgálója óvatosan figyelmeztette őket az idő múlására. A lord azonban dühétől elvakulva ordított rá, hogy „ők bizony ítéletnapig játszanak, ha szükséges".
Úgy hírlik, pontban éjfélkor egy magas, feketébe öltözött idegen kopogtatott be a kártyázó lord és társa ajtaján. A férfi kérte, hogy csatlakozhasson a játékhoz. Szándékát bizonyítandó, egy maréknyi rubintot terített a két lord elé, akik így örömmel fogadták, hogy új társuk velük kártyázzon. Ám a szolga – akit a ház ura néhány perccel korábban zavart el – hamarosan ordítást és üvöltéseket hallott a szobából. Azonnal gazdája segítségére rohant, ám a bentről kiszűrődő zajok annyira megrémítették, hogy nem merte kinyitni az ajtót. Így csak belesett a kulcslyukon.
A látvány megdöbbentette: a két lordot ugyanis lángok ölelték körbe, de valamiért mégsem égették meg a játékosokat.
A rejtélyes idegen közben eltűnt. A kártyázó lord szelleme halála után is kísérti a vár lakóit. A még ezután is kiszűrődő zajok olyannyira zavarták a kastély népét, hogy háromszáz évvel később örökre befalazták a szobát.
Azért még a Patrick gróf születése előtti időkből is akad néhány szóbeszéd, amelyek még a szürke lady kísérteténél, a nyomorék gyermek szörnyénél és az ördögi grófnál is bizonyos pontjaiban hátborzongatóbbak. Az egyik történet egy ősz szakállú emberről szól, akit 1486-ban vertek vasra, majd hagyták éhen veszni a várban. A szomszédos Ogilvy-család néhány tagja keresett menedéket Glamis kastélyában ellenségei elől, de a szerencsétlen sorsú üldözöttek a kastély alatti teremben rekedtek. Strathmore akkori grófja döntött úgy, hogy hagyja őket éhen veszni.
A rokonok egy ideig kitartottak, ám hamarosan elkezdtek megőrülni az éhségtől, így végül kannibálok módjára egymást ették meg.
A legenda beszámol olyan emberről is, aki a saját karjáról rágta le a húst. Ezzel került a kastély kísérteteinek sorába az a csont-bőr soványságú kísértet is, akit Rohanó Jack néven emlegetnek.
A Glamis kastélyban kísért még állítólag a fentiek mellett egy fekete bőrű apród a 17-18. századból (ekkor hoztak ugyanis Nyugat-Indiából fiatal rabszolgákat Angliába), egy hölgy a vár óratornyánál, továbbá itt van a kék szoba magas szelleme is, akit kockazörgés követ. Az egyik befalazott szobában talán egy vámpír is élhetett: a Glamis egyik szolgálólányát ugyanis azon kapták rajta, hogy áldozata vérét szívja. A szörnyet azonnal befalazták.
Harry Price, miden idők legnagyobb kísértetvadásza filmes stábjával együtt nemrég beköltözött a kísérteteiről elhíresült Glamis kastélyba. Úgy hírlik, több érdekes és hátborzongató jelenséget sikerült filmre venniük.