Az eredeti kést Karl Elsener tervezte a katonaság részére, még az 1880-as évek végén, amely egy nagy pengét, egy csavarhúzót, egy konzervnyitót és egy pontvésőt/lyukasztót tartalmazott.
A svájci kézműves késkészítő az új zsebkéstípust az ibachi műhelyében fejlesztette ki,
amelynek segítségével egyaránt szét lehetett szerelni az M1889 típusú svájci szolgálati puskát, és kinyitni a hadi élelmezésben akkoriban újdonságnak számító konzervet.
Abban az időben azonban egyetlen svájci cég sem rendelkezett a megfelelő termelőkapacitással
ilyen mennyiségű kés gyártásához, ezért az első 15 ezer bicska a németországi Solingenben, a Wenger késgyártó üzemeiben készült.
A sötét tölgymarkolattal ellátott eszközök 1891 októberében gördültek le a gyártósorról, és megkapták a Model 1890 nevet.
A németországi gyártást azonban nem nézhette jó szemmel a kések tervezője, Karl Elsener.
Az első megrendelések után ezért jó hazafiként úgy döntött, hogy átveszi a Model 1890 kések előállítását. Ám mielőtt belefogott volna a gyártásba, tovább finomított az eszközön.
A továbbfejlesztett kés 1896-ra így teljesen megújult:
a fogantyú mindkét oldalán rugós mechanizmust használtak a még kedvezőbb használhatóság érdekében. Ez az innováció tette lehetővé Karl Elsener számára, hogy ugyanazzal a rugóval tartsa a helyén az összes eszközt, és ezáltal kétszer annyi funkciót helyezhessen a késbe.
Egy év múlva az újragondolt kést bejegyezte a szabadalmi hivatal is, mint tiszti és sportkést.
Karl Elsener elkészítette az ikonikussá vált kés második változatát is, kifejezetten a tisztek számára, amely az alapmodellt egy kisebb késsel és egy dugóhúzóval egészítette ki. Az ibachi kézműves cég közben 1909-ben felvette a Victoria nevet,
amellyel Karl Elsener elhunyt édesanyja emléke előtt tisztelgett.
A ma is ismert Victorinox név koncepciója 1921-ben született meg, amikor belekerült az „inox” utótag is, amellyel így kiemelték az újonnan kifejlesztett rozsdamentes acél (az angol inoxidable szóból) innovációjának tényét.
Ekkor már mindkét cég, a német Wenger és a svájci Victorinox is ugyanazt a ma is jellegzetes kereszt- és pajzsszimbólumot használta
a kések márkajelzéseként.
Amíg a Wenger a „valódi svájci bicska”, addig a Victorinox az „eredeti svájci bicska” kifejezést használta (utóbbi csak 2005-ben vásárolta fel az előbbit).
A svájci bicska előkelő történelmi előzményekkel rendelkezik. A cambridge-i Fitzwilliam Múzeum kiállítási tárgyai között találhatunk például egy olyan ókori római kést, amelyben egy kés, egy tüske, fogvájó, kanál és egy háromágú villa kapott helyet.
Vasból és ezüstből, feltehetően a 3. században készült valahol a Földközi-tenger mellékén.
A múzeum találóan a „római svájci bicska” nevet adta az eszköznek,
amelynek kialakítása nagyban hasonlít a Victorinox késeire. A svájci találmány azonban jóval tovább jutott, mint elődje.
A továbbra is ibachi központú családi vállalkozás, a Victorinox időközben globális márkává nőtte magát, és késeit több mint 135 országba exportálják.
Kezdeti sikere a hazai piacnak volt köszönhető, ám 1945-ben nemzetközi kedvenc lett,
amikor az Európában állomásozó amerikai katonák nagy mennyiségben felvásárolták és használni kezdték.
Később a turisták kedvencévé vált, és gyakran hallani azt a mondatot is, miszerint „a bicskával együtt egy kis darabka Svájcot is magaddal viszel haza”.
A svájci bicska olyan eszközként került a köztudatba, amelyet a katonák használnak.
Így az angol nyelvben egyszerűen „svájci katonai késként” aposztrofálják.
Ennek azonban egyszerű az oka: az amerikai katonák ugyanis nem tudták kimondani a „Schweizer Offiziersmesser” vagy a „Sackmesser” német kifejezéseket.
Svájcban minden férfi állampolgár a 17. születésnapján kap egy udvarias hangú, tájékoztató levelet. Ebben részletesen felvilágosítják arról, hogy az elkövetkezendő években hogyan kell megfelelnie a hadkötelezettségről szóló törvénynek.
A fegyveres szolgálat előírásai szerint minden férfinak 18-19 éves korában kötelező részt vennie a sorozáson,
majd ezt követően évente pár hetet a lakóhelyéhez közeli egyik laktanyában eltölteni, ahol megkapja a szükséges katonai kiképzést.
A svájciak egészen 32 éves korukig szolgálnak, és az alpesi köztársaság minden újoncot ellát egy négyfunkciós svájci alapbicskával.
Napjainkban napi 60 ezer kés készül a Victorinox gyáraiban, amely időközben Európa egyik legnagyobb eszközgyártójává nőtte ki magát.
Mára a bicskák több mint százféle modellje kapható,
amelyekben egyre változatosabb funkciókat választhatunk a nagyítótól kezdve a csavarhúzón és a fogón át egészen az iránytűig.
Karl Elsener örököse, a cég jelenlegi ügyvezetője (a feltaláló ükunokája) alkalmazkodott az új kor követelményeihez is.
A svájci bicska új modelljeiben például LED-fény, lézermutató, USB-kulcs,
digitális óra, Bluetooth vagy épp mp3 lejátszó is található.
A hegymászók sem indulnak svájci bicska nélkül a Mount Everest meghódítására, és a NASA is biztosít egy-egy példányt az űrhajósoknak.
Fidel Castro szívesen használta havanna szivarjai végének levágására,
és a legendás bicska George Bush amerikai exelnöknek is mindig ott lapult a zsebében.
A New Yorkban található Modern Művészeti Múzeum (MoMa) még egy kiállítást is rendezett svájci bicskákból, azzal a felütéssel, miszerint „a formatervezés meghaladta a műalkotás célját”.