Az ókori Görögország számtalan legendás hőst nevelt ki, ám krótoni Milón nem csak mítoszok híres alakja. Minden idők egyik legdicsőbb olimpikonja, a rátermett birkózó és hős erőművész számos művészeti és irodalmi alkotást is inspirált.
Az időszámításunk előtt hatodik században élt Milón élete során tíz olimpiai birkózó címet és más, hasonlóan rangos diadalt nyert évtizedes sportpályafutása során.
Nem csupán győzelmeivel, hanem szigorú képzési és étkezési rendjével is hírnevet szerzett magának.
„Milón a források tanúsága szerint naponta húsz font (több mint kilenc kilogramm) húst és legalább ennyi kenyeret evett, amihez tizennyolc pint (mintegy nyolc és fél liter) bort ivott meg” – állítja Michael B. Poliakoff történész a History.com cikkében.
„Egy alkalommal egy négyéves ökröt cipelt a vállán, amelyet körbehordozott az Olimpiai Stadionban, mielőtt egyetlen ökölcsapással leterítette, majd elfogyasztotta azt."
Krótoni Milón azonban nem csupán egy magamutogató sportoló volt:
egyszer úgy mentette ki az embereket egy összeomló épületből, hogy addig tartotta a tetőtartó oszlopot, amíg mindenki biztonságba nem került.
A bajnok halála a hőstettei tükrében még inkább különös: farkasok falták fel, amikor fennrekedt egy fán.
Az i.u. 235-ben légiói által császárrá kikiáltott Caius Iulius Verus Maximinus volt az első olyan nem római származású császár, akire a kortársak úgy tekintettek, mint Róma legtehetetlenebb első emberére.
Az alacsony sorból származó trák nemzetiségű egykori légiós katona hatalmas termetével és testi erejével gyorsan kitűnt társai közül.
„Az izmos imperátor szinte minden atlétikai versenyszámban lenyűgözte a közönséget” – írja Paul N. Pearson történész, aki egyenesen rendkívülinek nevezi Maximinus fizikumát.
Gyakran puszta kézzel zúzott szét sziklákat, és húzott el nehéz szekereket.
Általánosságban elterjedt ragadványnevén Maximinus Thrax gigászi ereje kétségtelenül a fizikai méreteiben rejlett.
Az ókori rómaiak állításai szerint a császár 8 láb 6 hüvelyk magas volt,
ami hihetetlen, de több mint két méter hatvan centiméter.
„Mindenesetre olyan félelmetes megjelenésű és impozáns méretekkel rendelkező férfi volt, akit össze sem lehet hasonlítani a legjobban képzett görög sportolókkal vagy a katonák elitjével" – írja Maximinus Thrax kapcsán a birodalom történetét feldolgozó ókori történész, Héródianosz. „Testi erejét kegyetlenül arra használta, hogy félelmet keltsen.
Mivel barbár származású volt, brutalitását örökletes tulajdonságának tartották. Tettei azonban öregbíthették volna hírnevét, ha nem lett volna túlságosan könyörtelen társaihoz és alattvalóihoz.”
Közkatonából küzdötte fel magát centuriónak, majd legatusnak, azaz légió parancsnoknak,
és Septimus Severeus császár uralkodása idején a római lovagrend tagjává vált.
A birodalom legkipróbáltabb és legelitebb katonai egységei,
a pannóniai légiók parancsnokaként nyerte el a császári bíbort,
miután a katonák meggyilkolták elődjét, Alexander Severust.
Maximinus Thrax i.u. 235-ben került a birodalom élére, ám uralma csupán három évig tartott. Elégedetlen katonái egy katasztrofális vereséggel záródó csata után egyszerűen meggyilkolták az erőművész császárt.
A 19. században szó szerint berobbant a köztudatba egy férfi, akit mindenki csak „erős Apollónnak” hívott. Ő volt Louis Uni, a francia erőművész, a közönség nagy kedvence.
Az 1862-ben született Uni már tinédzserként is a nagyszínpadról álmodott:
elszökött otthonról és csatlakozott egy cirkusz társulatához, hogy megmutathassa döbbenetes fizikai erejét.
Egész életében utazgatott, birkózott, versenyeken vett részt és súlyokat emelgetett. A birkózás akkoriban a legmeghatározóbb erőépítő sportágnak számított, Uni azonban szívesebben használt szabad súlyokat.
Gyakran fitogtatta erejét vonatkerekek, vasrudak és egyéb súlyos fémdarabok magasba lendítésével.
Uni ereje nyomon követhető a férfi masszív csontstruktúrájában és a szokatlanul hatalmas izmaiban
- mondja Edmond Desbonnet történész. – „Fénykorában csodálatraméltó karjait gipszbe öntötték." Erős Apollón bicepszei ugyanis több mint ötvenegy centiméteres körmérettel rendelkeztek.
Bár Louis Cyr nevét nem igazán ismeri a világ,
a 19. század végén mégis őt tekintették a földkerekség egyik legerősebb emberének.
A Quebecben született kanadai óriást kamaszként a már említett krótoni Milón inspirálta.
Haját, a bibliai Sámson példájára, hosszúra eresztve viselte,
és az antik sportolókhoz hasonló életvitelt folytatott: hatalmas mennyiségű ételt fogyasztott és kocsik húzásával vagy épp állatok emelgetésével építette izmait.
Louis Cyr például képes volt egy lovat felemelni a földről, és egyetlen ujjával elbírt akár 225 kilogrammos súlyt is,
de egy vonatkocsit ugyancsak nevetve feltolt a hegyre. A kihívások embere bejárta szinte az egész világot, egykorú show-műsorai mindenhol telt házas érdeklődés mellett zajlottak.
Josh Buck történész szerint ő volt az első „kabaré-erőművész”,
aki nem csak kitűnő testi adottságokkal rendelkezett, de igen jól értett a szórakoztatás művészetéhez is.
Egyszer például csak úgy tréfából felemelte a pódiumot, a rajta ülő közönséggel együtt.
A modern kori erőemelésnek vitathatatlanul egyetlen hőse van: a litván Žydrūnas Savickas, aki szinte túlvilági erővel rendelkezik, és akinek egyedi képességei számtalan trófeát, érmet és kitüntetést eredményeztek.
Még csak tizenhét éves volt, amikor egy, a televízióban látott erőemelő verseny hatására elkezdett érdeklődni a sportág iránt. A ma 43 éves sportoló összesen 25 évet töltött el versenyzéssel, és féktelen erejével gyorsan begyűjtötte az elismeréseket.
Žydrūnas Savickas képes volt kinyomni egy 285 kilogrammos súlyt, elemelésben 440 kilogrammot teljesített, Strongman elemelésben pedig 556 kilogrammot tudott, a rönknyomásban elért világrekordja pedig 227 kilogramm.
Žydrūnas Savickas nyolc Arnold Strongman Classic cím tulajdonosa.