A Nagy és a Kis Magellán-felhő 160, illetve 200 ezer fényévnyi távolságra van a Tejútrendszertől, éjszaka szabad szemmel is jól láthatóak. A csillagászokat régóta foglalkoztatta az a jelenség,
hogy a Nagy Magellán-felhőben vannak nagyon fiatal és nagyon régi csillaghalmazok is,
de a kettő közötti átmeneti időszakból származó csillagok nincsenek.
"Ez a korhézag problémájaként ismert jelenség" - mondta Benjamin Armstrong, az ICRAR kutatója.
Normális esetben a galaxisokban a csillaghalmazok hasonló korúak,
a Tejútrendszerben például a csillagok mind nagyon régiek.
A Nagy Magellán-felhő egy másik jelenséggel is feladta a leckét a csillagászoknak: miközben a csillagok többsége az óra járásának megfelelően forog a középpontja körül, néhány az ellenkező irányba teszi ezt.
Egy ideig azt hitték, hogy ezek a csillagok a másik galaxisból, a Kis Magellán-felhőből származnak"
- mondta Armstrong. Hozzátette: az volt az elméletük, hogy ezek a csillagok a múltban egy másik galaxissal való egybeolvadásból származnak. Armstrong számítógépes modellezéssel szimulálta a galaxisolvadást.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egy ilyen típusú összeolvadás elég erőteljes ellenrotációt eredményezhet.
A bizonyítékok alapján a szakértők úgy vélik, hogy mintegy 3-5 milliárd évvel ezelőtt a Nagy Magellán-felhő egy másik fényes galaxist kebelezett be, így alakult ki a ma létező galaxis.
(Forrás: MTI)