Az öt érzékünk mindegyikének egyedülálló és fontos szerepe van az életünkben, de néha úgy tűnik, hogy a szaglás olyan, mint egy családban a fekete bárány
– mondta Jay Gottfried, a Penn Integrates Knowledge neurobiológus professzora. – A szaglásra ugyanis nyilvánvalóan nincsen szükségünk például ahhoz, hogy vezetni tudjunk egy autót, ám mégis nagy hatással van az életminőségünkre.
A szakember már több mint 15 éve tanulmányozza az illatok tudományát, és mindenek előtt arra volt kíváncsi, hogy az agy hogyan közreműködik abban, hogy mi emberek érezzük, beazonosítsuk és egymástól megkülönböztessük a különböző szagokat. Egy, a közelmúltban végzett kutatás
a szaglás térbeli navigációban játszott szerepére fókuszált, ami kétségtelenül az egyik szaglórendszer legfontosabb funkciója.
Gottfried és kollégái legfrissebb tanulmányukat a Neuron című tudományos folyóiratban publikálták.
A kutatás során a fenyő és a banán illatok különböző kombinációit alkalmazták egy kétdimenziós rács kialakítására, amit Gottfried „illat látképnek" nevezett el. A kísérletbe bevont önkéntesek bizonyos szagkeverékek alapján mozogtak az „indulás" és az „vége" rácspontok között, és a megfigyelések alapján az agyi válaszok „hatszögletű szimmetriával aktiválási mintát" mutattak.
Ez azt jelenti, hogy kialakítottak egy úgynevezett „szagló térképet", és a kialakult minta végül nagyon is hasonlított egy rácsszerű, térképezési struktúrára. Ez pont olyan volt, mint amilyen az állatoknak segít a térbeli navigáció során, amikor követnek egy szagot vagy illatot.
Számos izgalmas felfedezést tettünk, többek között azt, hogy funkcionális képalkotó technikákat alkalmazva egyfajta rácsszerű architektúrára bukkanhatunk az emberi agyban
– magyarázta Gottfried. – Most összegyűjtöttük az eddig elvégzett, a szaglással kapcsolatos navigációs kutatási eredményeket, majd ezeket egy kétdimenziós tér meghatározására használtuk.
Gottfried és munkatársai kutatásuk alapjául egy 2014-es modellt alkalmaztak, amelyben a szakemberek korábban egy hatszögletű koordináta rendszert alkalmaztak. Összesen huszonöt tesztet végeztek, és ezek során azt kérték az önkéntesektől, hogy végezzenek el egy „szaglási navigációs feladatot" a kialakított arénában.
Hat, különböző intenzitású babán és fenyőillat keverékét használták, és a résztvevők „mentális segítséggel", tehát a memóriájukra és az érzelmeikre hallgatva haladtak végig a kezdőponttól a végcélig, majd jelezték, hogy a mozgásuk hogyan illeszkedett az „illat látképhez". Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek az érzelmeiket követve el tudják sajátítani ezt a típusú navigációt, és a változó intenzitású szagok elvezethetik őket a végcéljukhoz, pont úgy, mint a lángossütőhöz a vízparton.
A szagok érzékelése igazán egyedülálló célt szolgál, és olyan előnyüket is biztosít, amit más érzékek nem tudnak nyújtani
– zárta gondolatait Gottfried.