A kórokozó az apró, légzőszervrendszerből származó cseppekben megbújva utazik egyik emberről a másikra. A cseppecskék leggyakrabban akkor kerülnek a levegőbe és onnan emberre vagy tárgyakra, ha köhögünk, esetleg tüsszentünk.
Nem véletlenül hangsúlyozzák úton-útfélen, hogy figyeljünk oda a kézmosásra, a zsebkendőbe, könyökhajlatba tüsszentésre.
Ahogy írtuk, ha valaki a közelünkben köhög vagy tüsszent, és nem takarja el az arcát rendesen, a vírusokkal teli cseppecskék az arcunk nedves részein – szemeken, orron, szájon – landolhatnak, és mi is megbetegszünk.
Normál esetben a cseppecskék körülbelül 1 métert utaznak a levegőben, mielőtt földet érnének. Ha a köhögés és a tüsszentés erőteljes, ez a távolság 2 méterre is nőhet. A tüdőből származó cseppecskéket akkor is belélegezhetjük, ha a fertőzött személy túlságosan közel tartózkodik hozzánk.
Nem feltétlenül kell prüszkölő, köhögő beteg mellett állnunk ahhoz, hogy elkapjuk a vírust, elég az arcunkhoz nyúlni hozzá.
A vírusokkal teli cseppek ajtókilincseken, liftgombokon, vagy akár mobiltelefonunk érintőképernyőjén is megtelepedhetnek, de elég az is, ha egy fertőzött személy megérinti ezeket a tárgyakat.
Ha nem ügyelünk a kézmosásra, a felületek érintésével a vírusrészecskék rátapadnak a kezünkre, és az arcunkhoz érve már meg is történik a baj.
A kutatók már több ezzel kapcsolatos kísérletet elvégeztek, a legutóbbi tanulmányt a New England Journal of Medicine című folyóiratban közölték.
Eszerint a vírus esélyei a rozsdamentes acélon és a műanyagon a legjobbak, ezeken a felületeken akár három napon át is fertőzőképes maradhat. Kartonpapíron 24 órán át marad aktív, míg rézfelületen mindössze 4 óráig.
A kísérlet során a szakértők annyi vírusrészecskét tanulmányoztak, amennyi a betegek tüdejében található. Ha a kórokozók számát növelték, a tárgyak hosszabb ideig maradtak fertőzőképesek. Szintén jelentősen befolyásolta az eredményeket a környezet hőmérsékletének és páratartalmának változtatása.
A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!