A horvát Öko Kvarner Egyesület szerint amennyiben nem tesznek nagyon gyorsan valamit a még élő példányok megmentése érdekében, a nagy sonkakagylók (Pinna nobilis) az év végéig teljesen kipusztulhatnak az Adriai-tengerben.
Tudósok ezért a napokban az államfőhöz, a kormányfőhöz és a házelnökhöz fordulnak, hogy adjanak meg minden állami támogatást ahhoz,
hogy a még élő sonkakagylókat karanténba helyezhessék és megpróbálkozhassanak intenzív szaporításukkal.
Luka Katusic, a Horvát Környezetvédelmi Intézet munkatársa elmondta: a nagy sonkakagyló először Spanyolország déli partjainál kezdett kipusztulni, miután megtámadta egy kórokozó.
A betegség nagyon gyorsan elterjedt az egész Földközi-tengerben.
Horvátországban először tavaly májusban vették észre, hogy a kagylókkal történik valami, de akkor már az egész horvát tengerpartot érintette a fertőzés. Ott, ahol a kórokozó megjelent, a sonkakagylók száz százalékban elpusztultak - mondta.
Zarko Jakovic, a pulai akvárium biológusa jelezte: tavaly mintegy háromszáz egyedet mentettek ki a tengerből és helyezték át őket a pulai akváriumba, ahol a kagylókat megpróbálták ellenőrzés alatt szaporítani, de mindössze harminc maradt meg belőlük.
Nagy valószínűséggel már fertőzöttek voltak, amikor hozzánk kerültek"
- tette hozzá a szakember.
A kórokozó ugyan inaktívvá válik, ha a tenger hőmérséklete 13,5 Celsius-fok alá esik,
de a kagyló nem képes ilyen körülmények között ívni - magyarázta. Ahogy jelenleg a dolgok állnak, nagyon nehéz lesz megmenteni a sonkakagylókat, és már alig lehet élő példányokat találni - hangsúlyozta. Mint mondta, a sonkakagylók kipusztulásának súlyos következményei lehetnek az ökoszisztémára.
Egy felnőtt nagy sonkakagyló több tíz liter tengervizet szűr meg naponta,
ami hozzájárul ahhoz, hogy a tenger tiszta maradjon. Ez pedig megkönnyíti a napsugarak számára, hogy elérjék a tengerfenék neptunfüves részeit. Továbbá számos kisméretű organizmusnak adnak menedéket és otthont a kagylók - fogalmazott a biológus.
A nagy sonkakagyló a Földközi-tenger öbleinek nyugalmas homokpadjain él, a sekély víztől egészen 50 méter mélységig.
Az Adriai-tengerben a legnagyobb példányok átlagban 30-50 centisek, de 120 centire is megnőhetnek.
A nagy sonkakagyló hegyes végével félig a homokba fúródik, számos bisszuszfonallal rögzíti magát, és táplálékát a vízből szűri ki.
Szaporodásmódja más tengeri kagylóéval megegyezik. Olykor a sonkakagylóban is képződik gyöngy. Ez sötét színű, de ritkán tűzpiros is akad közöttük.
Régebben úgynevezett tengeri selymet készítettek belőlük. Szimbiózisban él az ajtónálló rákkal, más néven kagyló-őrrel (Pinnotheres veterum). A Pinna nobilis az 1970-es évektől védett Horvátországban.
(Forrás: MTI)