A Korea Advanced Institute of Science and Technology dél-koreai egyetem mérnöke, Hyung Jin Sung és kollégái hidrodinamikai szimulációkkal megvizsgálták, hogy a ráják kiálló szemei és szájuk hogyan hatnak az úszásukra. Némelyik szimulált rájának voltak szemei és szája, némelyiknek csak az egyik, vagy csak a másik, és voltak, akik teljesen simák voltak.
Azt találták, hogy a kidudorodások örvények sorozatát hozzák létre, ahogy a víz elhalad felettük. Egy örvény a vizet a rája háta felé nyomja, egy alacsony nyomású területet hagyva előtte. Ez az alacsony nyomású zóna lehetővé tette a szimulált rájáknak hogy gyorsabban ússzanak.
Egy másik örvény a vizet az oldalaikhoz lökte, növelve a nyomást a rája alatt és csökkentve a nyomást felette. Ettől az uszonyok minden egyes csapása több tolóerőt generált, növelve az úszás hatékonyságát.
Sung azt mondja, meglepődött ezeken az eredményeken, különösen a hatás nagyságán –
az analízis azt mutatta, hogy a tüskéksráják kidudorodó szemei körülbelül 20.5 %-kal, és a szájuk körülbelül 10.6 %-kal növelte meghajtásuk hatékonyságát a dudorok nélküli tüskésrájákhoz képest.
Ezek az örvények csak azért jelennek meg, mert a tüskásrájáknak jobb harántosztásos teste van merev szemekkel és szájakkal. Hasonló hatások segíthetnek más rugalmas, önjáró állatokat is gyorsabban haladni. Sung és csapata most próbálják ezt a tudást felhasználni a hatékonyabb vízi járművek tervezéséhez, melyek utánozzák a tengeri teremtmények mozgását.
(Forrás: New Scientist)