Grassalkovich Antal szerény köznemesi család sarjaként született 1694. március 6-án a Nyitra megyei Ürményben, a mai szlovákiai Mojmírovce-ben. Maga a Grassalkovich-család csak az 1500-as évek végén tűnik fel a különböző hivatalos feljegyzésekben, mint egy egyszerű köznemesi família. Édesapja harcolt Thököly kurucai között, a Rákóczi-szabadságharc későbbi legendás generálisa, Vak Bottyán íródeákja, később postamestere volt. Grassalkovich Antal 1705–1711 között a nyitrai piaristáknál és a nagyszombati jezsuitáknál tanult, és
később azzal dicsekedhetett, hogy amikor Pécsen hallgatott jogot, még koldusdiák volt és a ferencesek konyháján étkezett;
amikor Mária Terézia magyar és cseh királynő, valamint Lotaringiai Ferenc császár hitveseként német-római császárné meglátogatta Gödöllőn, meg is mutatta neki azt a három cserépedényt, amelyben egykor az ebédjét szokta hordani. A történet azonban vélhetőleg mendemonda, amit maga Grassalkovich Antal koholt, annál is inkább, mert Pécsett akkor még nem volt jogi akadémia.
A későbbi gróf a jogot Dubniczky András Trencsén megyei követ, királyi ítélőmester mellett tanulta ki.
Az ügyvédi vizsgát 1715-ben tette le, jogi tanulmányai végeztével fényes hivatalnoki karriert futott be: a következő évben a budai kamara ügyvédje lett. 1720-ban már királyi jogügyi igazgató, 1724-ben udvari tanácsos volt, 1727-től pedig ő lett a híres-hírhedt Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) elnöke. Már korábbi tevékenysége során csinos summákra tett szert az eljárási díjakból, de e minőségében alapozta meg hatalmas vagyonát.
Az Újszerzeményi Bizottságot 1690-ben azzal a céllal hívták életre, hogy a török kiűzése után rendezze a másfél évszázadon át idegen uralom alatt állt területek birtokjogi viszonyait. A nemesség közül azonban földjeiket csak azok kapták vissza, akik igényüket hiteles dokumentumokkal voltak képesek igazolni, letették a hűségesküt és a birtok tíz százalékának megfelelő adót fizettek, erre pedig csak kevesen voltak képesek.
A többi birtok „a fegyver jogán" a koronára háramlott, amely ezeket eladta, vagy politikai szempontok alapján osztogatta szét, jutott belőle Grassalkovich Antalnak is, akinek birtokai meghaladták a százezer holdat.
Élete során jelentős pozíciókba küzdötte fel magát, de vagyonát gyarapították házasságai is. Grassalkovich Antal háromszor nősült. Először 1722. június 2-án lépett frigyre Lángh Ádám és Fejér Borbála leányával, Erzsébettel. Az asszony hét évvel az esküvőt követően elhalálozott, nem ajándékozta meg férjét gyermekkel.
A gróf másodjára nemesi sorból származó leányt vett el;
Eperjesen 1731. december 31-én klobusici és zétényi báró Klobusiczky Krisztinát vezette oltár elé, akitől hat gyermeke született. 1738-ban Krisztina grófné elhunyt, özvegy férje sokáig gyászolta, csak 14 év múlva nősült újra, ekkor elhalt feleségének nővérét, klobusici és zétényi báró Klobusiczky Teréziát, Forgách Ferenc gróf gyermektelen özvegyét vette el 1752. február 9-én Pesten.
Még negyvenéves sem volt, amikor 1731-ben királyi személynökké (az ország nagy bíróinak egyikévé) nevezték ki, 1736-ban bárói rangot kapott és a főrendek sorába emelkedett. Grassalkovich Antal csillaga igazán csak Mária Terézia 1740-es trónra lépte után ívelt fel. Része volt a megható jelenetnek a kitervelésében, amikor
1741 őszén az osztrák örökösödési háborúban kétségbeesett helyzetbe került ifjú királynő a pozsonyi diétán gyászruhában, karján csecsemő fiával kérte a magyar rendek segítségét, és abban is, hogy ezt közfelkiáltással megszavazták.
A hálás uralkodó Grassalkovichot sorban gróffá, kamaraelnökké, koronaőrré, valóságos belső titkos tanácsossá, főlovászmesterré, a Szent István rend nagymesterévé nevezte ki, sőt 1751-ben személyesen kereste fel annak gödöllői kastélyában.
Grassalkovich Antal Arad, majd Nógrád vármegye főispánja is volt, Arad vármegyét ő szervezte újjá.
A legendásan gazdag főúr fényűzéséről legendák keringtek, az egyik szerint például egy előkelő vendége tiszteletére ezerforintos bankók lángjánál főzetett teát (ezt egyébként az Esterházyakra is ráfogták). Hasonlóan vándortörténet az is, hogy amikor Mária Terézia 1751 nyarán meglátogatta kedvelt hívét, az
Pesttől Gödöllőig sóval hintette fel az országutat, hogy a királynő a rázkódó hintó helyett szánkón tehesse meg az utat.
Az viszont igaz, hogy Grassalkovich Antal hatalmas pompával fogadta az uralkodót, de a komoly és puritán asszony neheztelését fejezte ki az iszonyatos összeget felemésztő állatviadalok, tűzijátékok, bálok miatt.
Grassalkovich Antal a főúr hatvani és gödöllői uradalmain mintagazdaságot alakított ki, kastélyt építtetett Bujákon, Gödöllőn, Hatvanban és Pozsonyban. Utóbbi ma a szlovák elnökök rezidenciája.
Az ő nevéhez fűződik a máriabesnyői kegyhely megalapítása.
Nevét leginkább a birtokai középpontjában felépített gödöllői kastély, a legnagyobb hazai barokk palota tartotta fenn. Az 1735-ben kezdődött munkálatok Grassalkovich Antal egész életében folytatódtak és csak a 19. század közepére fejeződtek be. A család férfiágának kihalta után a Sina bankároké, majd egy belga bank tulajdona lett, második fénykorát a kiegyezés után élte, ez volt Erzsébet királyné, Sissi kedvenc pihenőhelye.
A második világháború után leromlott állagú kastély felújítása 1985-ben kezdődött meg, ma múzeum és jelentős rendezvényközpont.
Grassalkovich Antal 1771. december 1-jén halt meg Gödöllőn. Hamvait a dinasztia- és vagyonalapítót kedvenc gödöllői kastélyához kapcsolódó besnyői templomban helyezték örök nyugalomra, sírja ma is ott található. A központi gödöllői uradalmat Ifjabb Grassalkovich Antal örökölte, aki folytatta apja munkáját és karrierjét, így egészen a hercegségig vitte. A család férfiága 1841-ben halt ki.
(MTVA Sajtóarchívum, Origó)