Óceáni horror: 70 kardszárnyú delfin támadt rá egy kék bálnára - videó

Vadászó kardszárnyú delfinek (a kép illusztráció)

Órákig tartó drámai küzdelemben végzett mintegy hetven összeverődött kardszárnyú delfin egy viszonylag fiatal, 17 méter hosszú kék bálnával. A kardszárnyú delfinek rendszeresen vadásznak a náluk jóval nagyobb cetekre, de általában csak kicsi, mindössze néhány egyedből álló rajokban. Ami példátlannak számít az ausztrál partvidéken megfigyelt esetnél, az a támadás tömeges jellege, és a zsákmányolásban részt vett kardszárnyú delfinek kiugróan magas száma.

Végzetes hibát vétett a kék bálna, amikor bemerészkedett az orkák közé

Eleinte úgy tűnt, hogy ez is egy szokásos bálnales lesz - nyilatkozta az esetről Kristy Brown, a Naturaliste Charters társaság tengerbiológusa, aki bálnamegfigyelő túrákat vezet Nyugat-Ausztráliában. A hajó személyzete március 16-án néhány kardszárnyú delfinre (Orcinus orca) figyelt fel a parttól mintegy 28 mérföldre (45 kilométerre) fekvő Bremer Bay Canyonnál, amelyek szemmel láthatóan ekkor még csak "játszottak és szörföztek a hullámokon" - írta Kristy Brown a blogbejegyzésében.

Vadászó kardszárnyú delfinek (a kép illusztráció) Forrás: Cultura Creative/George Karbus Photography

Később észrevették azonban, hogy a kardszárnyúak által keltett hullámok nem egyenletesek.

Amikor a kardszárnyú delfinek egy náluk nagyobb cetet, például egy szürkebálnát (Eschrichtius robustus) üldöznek, jellemzően egymás mellett és egyenes vonalban úsznak, ezért a maguk mögött hagyott sodorvonal is egyenes.

„De ez most más volt, mert az orkák szétszóródtak" - jegyzi meg Kristy Brown. Helyi idő szerint délelőtt 11 óra 30 perckor egy magasra emelkedő permetfelhőre figyeltek fel, amit egy 16-17 méter hosszúságúra becsült szilás cet, a legnagyobb valószínűséggel fiatal kék bálna (Balaenoptera musculus) fújt ki.

A kék bálna (Balaneoptera musculus) a Föld legnagyobb testű állatfaja rendkívül nagy távolságokra vándorol Forrás: https://www.bbc.com/news/science-environment-51553381

Nem világos, hogy a kardszárnyú delfinek zsákmánya egy még nem teljesen kifejlett kék bálna, vagy egy törpe kék bálna (Balaenoptera musculus brevicauda) volt-e, mivel "mindkettő használja ezeket a vizeket" – nyilatkozta a tengerbiológus a WordsSideKick.com-nak. A szakember szerint a kék bálna végzetes hibát vétett, amikor bemerészkedett az orkák közé.

Egyre több kardszárnyú kapcsolódott be a bálna üldözésébe

Ebben az esetben, annak ellenére, hogy a kék bálna testhossza majdnem kétszerese volt a legnagyobb orkáénak, amely körülbelül 9,5 m hosszúra nőhet, nem tudta lerázni az üldözőit.

Úszás közben teljesen körülvették a kardszárnyú delfinek"

- írta Brown a blogjában. Ráadásul úgy tűnt, hogy az orkák nem sietnek a vadászattal, hanem "stratégiailag átgondoltak, együttműködőek, türelmesek és kitartóak voltak" – jegyzi meg a Naturaliste Charters tengerbiológusa.

Az orkák igyekeztek közrefogni a menekülő kék bálnát Forrás: Live Science/Naturaliste Charters

A hosszúra nyúlt üldözés során egyre több kardszárnyú delfin bukkant fel, amelyek rendkívül összehangoltan folytatták a kiszemelt zsákmány fárasztását, amint az a lentebb beágyazott videó felvételein is látszik.

Ciklikus hullámokban mindig néhány orka előre tört, amelyek lökdösni kezdték a menekülő kék bálnát,

ráhasaltak, közrefogták, valamint a torkát harapdálták.

Az óriási sziláscetet zaklató csoport ezután visszavonult, hogy átadja a helyét az újabb támadó hullámnak. Egyértelműen a zsákmány kifárasztása és legyengítése volt a céljuk.

Néhány orka előrelendült, és megpróbálta lenyomni a bálnát Forrás: Live Science/Naturaliste Charters

Eközben újabb és újabb orkák érkeztek, hamarosan „legalább hat nagy hím bukkant fel a saját rajával" – írja Kristy Brown. (A hím kardszárnyú delfinek nagyobbak a nőstényeknél, és könnyű őket megkülönböztetni a rendkívül hosszú, egyenesen felmeredő hátúszójukról. A kisebb nőstények hátúszói jóval alacsonyabbak, és sarlószerűen meghajlottak.) Egy-egy hím csoportjához 6-12 egyed tartozik,

ebből lehetett megbecsülni a kék bálna elejtésében részt vett kardszárnyú delfinek számát.

A kardszárnyú delfinek a Bremer Bay Canyon igen mély, 1000 méter körüli mélységű víztömegéből a kontinentális talapzat sekély vizei felé terelték az egyre jobban kifáradó kék bálnát.

Egyre több kardszárnyú gyülekezett a kék bálna körül Forrás: Live Science/ Naturaliste Charters

Amikor kiterelték a sekély vízbe, megindult a végső roham, az orkák alulról, a cet hasi tájéka felől támadtak.

Jól lehetett hallani fentről az erős farokcsattanásokat, valamint az alulról érkező hangok káoszát"

– emlékszik vissza a drámai pillanatokra a tengerbiológus. Mint más nagytestű cetfajok zsákmányolásánál, most is elsősorban az elejtett bálna nyelvét akarták megszerezni a kardszárnyú delfinek.

Bármit képes elejteni, de emberre csak extrém ritkán támad rá

A fogascetek alrendjébe (Odontoceti) tartozó kardszárnyú delfinek a világtenger abszolút csúcsragadozói. Bármit képesek elejteni, a tőlük jóval nagyobb cetfajokat éppen úgy, mint a legnagyobb és legveszedelmesebbnek számító húsevő cápát, a nagy fehért (Carcharodon carcharias). Bizonyított tény, hogy a világóceán és a földi állatvilág jelenleg élő leghatalmasabb húsevő ragadozóját, a nagy ámbráscetet (Physeter macrocephalus) is képesek legyűrni.

Szürkebálnára támadó kardszárnyú delfin. Az orkák a bálna nyelvét tépik ki, ami különleges csemege számukra Forrás: YouTube

A kardszárnyú delfin kozmopolita faj, a világóceánon a legszélesebb területen előforduló cetféle. Az északi sarkvidéktől a Dél-óceánig mindenhol megtalálható, a trópusi egyenlítői övben csakúgy, mint például a Földközi-tenger nyugati nagymedencéjében. A legnépesebb kardszárnyúdelfin-populáció az Antarktisz körüli hideg vizekben él.

A kardszárnyú delfin kozmopolita fogascet faj Forrás: Cultura Creative/George Karbus Photography

Életmódjukat tekintve két nagyobb csoportra, a kevesebbet vándorló, nagy, 15-30 egyedből álló családokat alkotó, és rajhalakra vadászó rezidensekre, valamint a hatalmas távolságokat bebarangoló, kis létszámú, legfeljebb 3-12 példányból álló csoportokban élő, jellemzően melegvérű prédára (cetekre, fókákra, rozmárokra) vadászó nomádokra osztható. A rezidens csoportokban élő orkák sokkal gyakrabban, szinte folyamatosan kommunikálnak egymással,

a nomádok ehhez képest jóval hallgatabbak.

A délnyugat-ausztráliai megfigyelés az első olyan eset, amikor bizonyíthatóan kiscsoportos nomádok álltak össze népes rajjá, zsákmányszerzés céljából.

Ross-tengeri (C típusú) kardszárnyú delfin. A legtöbb orka az Antarktisz körüli jeges vizekben él Forrás: Curtin University

Noha a kardszárnyú delfinek bármit képesek elejteni, nem jellemző, hogy emberre támadnának. A leghíresebb ember elleni orkatámadás Scott kapitány tragikus sorsú 1911-es antarktiszi expedíciójáról ismert. 1911. január 5-én, az expedíció fotósa, Herbert Ponting került közvetlen életveszélybe, amikor a fényképezőgépét a kutatóhajó melletti jégtáblán állította fel.

Fiatal oroszlánfókára támadó hím orka Patagónia partvidékén Forrás: hemis.fr/Cordier Sylvain

Egy kisebb csoport kardszárnyú delfin figyelt fel a jégtáblán álló Pontingra, akit ugyanolyan módszerrel próbáltak meg a vízbe rántani, mint a jégtáblára menekült fókákat.

Hím kardszárnyú delfin. A kardszárnyúakat életmódjuk alapján két csoportra, a területtartó rezidens, és a vándorló nomád orkákra osztják Forrás: Elter Tamás

Egyszerre és több irányból nagy sebességgel nekiúsztak a jégtáblának, hogy az így keltett hullám vízbe sodorja a zsákmánynak kiszemelt fotóst, majd alulról kezdték el a jeget törni.

Herbert Pontingnak hihetetlen szerencsével csak az utolsó pillanatban sikerült felkapaszkodnia a hajóra.

A karszárnyú delfinek a legintelligensebb tengeri állatok, amelyek magasan fejlett szociális ösztönökkel rendelkeznek, az orkacsaládokon belül pedig nagyon erős, többnyire élethosszig tartó az összetartás.

(Forrás: Live Science, Naturaliste Charters/Kristy Brown)