Az összes, körülbelül 10.000 madárfaj tanulmánya azt találta, hogy minél távolabb vonulnak a madarak, annál sápadtabb a tollazatuk. Valószínűleg azért, mert ez segít a napfényben repülő madaraknak hűsen maradni, mondja Kaspar Delhey a németországi Seewiesenben lévő Max Planck Intézet ornitológiai részlegének biológusa.
„Az eltérés kicsi, de ez gyakori, amikor a gerincesek egész osztályára jellemző színváltozás magyarázatáról van szó. A tollazat különösen diverz és sok faktor hajtja az színek evolúcióját, amelyekből a vándorlás csak egy."– mondja Delhey.
Számos friss tanulmány azt sugallja, hogy a túlmelegedés nagyobb probléma a hosszú távolságokra repülő madarak számára, mint korábban gondolták. Például az érzékelők azt mutatták, hogy a vándorló pehelyrécék (Somateria mollissima) testhője olyan magasra tud emelkedni, hogy abba kell hagyniuk a repülést.
Egy másik tanulmány azt találta, hogy bizonyos vándormadarak magasabban repülnek napközben, mint éjszaka, annak ellenére, hogy több energiát kell használniuk hogy a magasban maradjanak a ritkább levegőben.
Ez azt sugallja, hogy a nap hője miatt sokkal valószínűbb hogy túlmelegednek, és Delehey és kollégáit elgondolkodtatja, vajon a vándormadaraknak halványabb-e a színűk, hogy segítsen megbirkózni nekik ezzel.
A kutatók a Handbook of the Birds of the World fotóit használta, hogy rangsorolja a madarak tollazatának világosságát 0-100-ig, külön fajként kezelve a hímeket és nőstényeket, mert a nemek színezete olyan gyakran eltérő.
Azt találták, hogy a rövidtávú vándorok jelentősen világosabbak, mint a rezidens madarak, és a hoszzútávú vándorok jelentősen világosabbak, mint a rövidtávú vándorok, még anélkül is, hogy ellenőrizték volna az olyan faktorokat, mint például a testméret, vagy a környezeti kondíciók, ahol a madarak élnek.
Ezeknek a ténymegállapításoknak az egyik következménye az, hogy a vándorló madarak a bolygó melegedésével még nehezebben maradnak hűsen. Az emelkedő hőmérsékletek a sötétebb fajokat arra kényszerítheti, hogy csak éjszaka repüljenek, amikor vándorolnak, vagy még magasabban repüljenek napközben. Ezeknek a reakcióknak valószínűleg ára lesz, amely csökkentheti az egyének túlélését, potenciális negatív következményekkel populációs szinten. – mondja Delhey.
(Forrás: New Scientist)