A 2014-ben felfedezett égitestet eleinte kisbolygóként azonosították az első becslések szerint 100 és 350 kilométeres átmérője miatt. Később, ahogy a Naprendszer belső tésége felé közeledett, felfedezték,
hogy az égitest kómával rendelkezik, azaz nem kisbolygó, hanem egy gigantikus méretű üstökös.
A külső Naprendszerben az üstökösök a rendkívül hideg, - 200 Celsius fok feletti hőmérséklet miatt fagyott állapotban vannak, ezért is rendkívül nehéz az azonosításuk.
Ahogy azonban a Naprendszer belső térsége felé haladnak, a napsugárzás hatására az üstökösmagra ráfagyott víz, gázok és más illó anyagok párologni kezdenek és kiáramlanak a magból. Az így kiáramló gáznemű anyagok kiterjedt kvázi légkört alkotnak az üstökös szilárd magja körül, amit kómának neveznek a csillagászok.
Ahogy az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, a magból kiáramló porok és gázok a sugárnyomás valamint a napszél hatására hatalmas, rendkívül hosszú csóvává fejlődnek.
Az eddig ismert üstökösmagok átmérője többnyire nem haladja meg az 50 kilométert.
Ezért is döbbentette meg a csillagászokat a C/2014 UN271-es – amit a felfedezőikről Bernardinelli-Bernstein üstökösnek neveztek el – elképesztően nagy magátmérője.
Az első mérések bebizonyították, hogy a megaüstökös a Naprendszer határán fekvő úgynevezett Oort-felhőből a Naprendszer belseje felé tart.
A hatalmas ütököst felfedező Pedro Bernardinelli és Gary Bernstein vezetésével több nagy földi távcső, valamint a Terrestrial Exoplanet Survey Satellite (TESS) űrteleszkóp segítségével kezdték el alaposabban megvizsgálni az égitestet.
Az objektumról készített felvételek részletes analízise alapján sikerült viszonylagos pontossággal meghatározni a C/2014 UN271-es magjának átmérőjét, amire 150 kilométert kaptak. Összehasonlításként: a kréta időszak legvégén, nagyjából 65,5 millió éve a mai Mexikói-öböl térségében becsapódott és tömeges kihalást okozó aszteroida vagy üstökösmag átmérője ennek kevesebb mint a tizede volt.
A kutatók az üstökösmag fényvisszaverő képességét, az úgynevezett albedo értékét 0,04-re, tehát 4 %-osra tették. Szükségessé vált, hogy az albedo értéket és az átmérőt más mérésekkel is megerősítsék.
Ezt a perdöntőnek tekinthető mérést a Párizsi Obszervatórium csillagásza, Emmanuel Lellouch
és kollégái végezték el a chilei Atacama-sivatagban mintegy 5000 méter magasságban fekvő ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, vagyis Atacama Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat) 54 darab 12 m-es és 12 db 7 m-es átmérőjű mozgatható antennából álló rádiótávcső-rendszerének 12 méteres antennarendszerével.
A fontos észleléssorozatot tavaly augusztusban végezték el, amikor a C/2014 UN271 még 20 CSE (Csillagászati Egység) távolságra volt a Naptól. (Egy CSE egyenlő a Föld-Nap közepes távolsággal, ami kereken 149,9 millió kilométer.) A francia kutatócsoport az ALMA-megfigyelésekből egész nagy pontossággal meg tudta határozni meghatározta az üstökösmag átmérőjét, amire 137 ± 17 kilométer értéket kaptak.
A Bernardinelli-Bernstein üstökös magjának átmérője bő kétszerese az 1997 tavaszán Magyarországról is jól látható fényes üstökös, a C/1995 O1 jelű Hale-Bopp magjának.
A jelenlegi pályaszámítási adatok azt mutatják, hogy a Bernardinelli-Bernstein kométa napközelsége nem fogja jelentősen meghaladni a Szaturnusz pályáját.
Felhasznált forrás:
Tóth Imre: Az ALMA jelenti: valóban gigantikus méretű üstökös közeledik a Szaturnusz pályája felé, Csillagászati Hírportál, 2022. február 19.