Az egyik ilyen álló kövön egy emberi alak, a másikon pedig egy „sivatagi sárkány" típusú szerkezet kisméretű makettje látható, amely gyakran megtalálható Jordánia keleti részén, valamint az izraeli Negev-sivatagban és az egyiptomi Sínai-félsziget sivatagos síkságán.
Ezeket a „sivatagi sárkányokat" a vadállatok csapdázására használták, amelyek hosszú, száraz kőfalakból állnak, amelyek a tetején összecsukódnak és egy zárt térbe nyílnak, amelyet a korabeliek a zsákmány levágására használtak.
A szakemberek szerint a kövek mögött tengeri kövületekből álló, strukturált lerakódás található, amelyek közül több függőlegesen vagy meghatározott irányban van elrendezve, valamint különféle kisebb álló kövek, állatfigurák és megmunkált kovakő tárgyak is megbújnak itt.
A Jordan hírügynökség szerint a szentély egy neolitikus táborhely lehetett,
amely a közeli „sivatagi sárkányokhoz" kötődött, és amelyet a vadászok ünnepi felajánlásokra és állatáldozatokra használtak.
A HeritageDaily online tudományos portálnak nyilatkozó kutatók úgy vélik, hogy a szentélyt és a „sivatagi sárkányokat" az építőik kulturális, gazdasági, sőt szimbolikus életük központjának tekintették ezekben a marginális zónákban. Különleges vadászokként valószínűleg félig földalatti, körkörös formában épített házban éltek, ellentétben a szomszédos „Termékeny Félhold" népeivel, akik nagyrészt földművelésből tartották fenn magukat.