Az éneklő fakéreg

Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla).

A Mecsek erdeiben április közepén már valóságos hangverseny zajlik. Az énekesmadarak szinte egymást túllicitálva vesznek részt a tavaszi koncertben. - írja Völgyi Sándor a Duna-Dráva Nemzeti Park honlapján.

Az öreg tölgyesekben hangosan szólnak a léprigók, a bükkösökben felhangzik az örvös légykapók finom éneke, a patakvölgyekben az ökörszemek hangosan csengő strófái hallatszanak, és szinte mindent betölt az erdei pintyek csattogó éneke. Legtöbbször a hang gazdája könnyen felfedezhető, hiszen az éneklő hímek gyakorta ülnek ki jól látható helyekre. Ám vannak olyan fajok, melyeket az énekük után is nehéz megtalálni. A fakuszok is tipikusan ilyen madarak. Elképesztő rejtőszínük miatt szinte belesimulnak a fakéregbe, és amíg nem mozdulnak meg, bizony sokszor nehéz észrevenni őket. Áprilisban megkönnyíti a dolgunkat a nászviselkedésük, hiszen a revírfoglalás időszakában a hímek nem csak énekelnek, hanem előszeretettel kergetik a tojókat. Ilyenkor a párok fáról-fára röppennek, és csavarvonalban kúsznak fel a fatörzseken, miközben a hímek hallatják szép éneküket.

A Mecsekben mindkét faj költ. A rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) a gyakoribb, míg a hegyi fakusz (Certhia familiaris) a ritkább fészkelő.

Terepi határozása a tollazati hasonlóság miatt nem egyszerű, de az énekhangjuk árulkodó. Az éneklő hímek leleplezik kilétüket.
A fakuszok Magyarországon védett fajok. Természetvédelmi értékük 25. 000 Ft.

Rövidkarmú fakusz

A hegyi fakuszhoz nagyon hasonló külsejű madár, legkönnyebben énekük alapján különíthetjük el őket. A fák törzsén, vagy a vastag ágakon szedegeti össze rovarokból, hernyókból és pókokból álló táplálékát. Nyár végétől kóborol, ilyenkor költőhelyétől távolabbi helyeken is találkozhatunk vele. Idős tölgyfák meghagyásával megfelelő fészkelőhelyet biztosíthatunk számára, valamint mesterséges, kifejezetten fakuszoknak készített odúk kihelyezésével segíthetjük megtelepedését.

Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla). Forrás: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cerbra

Élőhelye, költése:

Észak- és Kelet-Európa kivételével az egész kontinensen, valamint Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban elterjedt. Főként a domb- és hegyvidékek madara, de kisebb számban a síkvidéki, nagyobb tölgyesekben, árterekben, sőt, városi parkokban is megtalálható. Évente egy, legfeljebb két alkalommal költ. Fészkét öreg fák kérge alá, repedésekbe rakja, melyek rendszerint alacsonyan, sokszor 1 méter alatt helyezkednek el.

Hegyi fakusz

A rövidkarmú fakusztól legkönnyebben énekhangja alapján különíthetjük el, a tollazati különbségek nagyon kicsik és sokszor átfedést mutatnak a két faj között. Szinte kizárólag a fák törzsén mozog. Táplálékát is ott szerzi, ami apró rovarokból – pattanóbogarak, hangyák, levélbogarak, poloskák – és pókokból áll. Faroktollai erősek, melyek a fa törzsén való támaszkodásnál segítik. Északi populációi vonulók, a hazai állandó, de télen lejjebb húzódik költőhelyéről, és ilyenkor az alföldön is találkozhatunk vele. Speciális fakuszodú kihelyezésével segíthetjük megtelepedését. Erdőgazdasági szempontból kifejezetten hasznos madár. A szintén kéregrepedésekben keresgélő csúszkával ügyesen felosztják „vadászterületüket": míg a csuszka fentről lefelé haladva nézi végig a törzset, addig a fakusz pont fordítva, lentről felfelé.

Hegyi fakusz (erthia familiaris). Forrás: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cerfam

Élőhelye, költése:

A magasabban fekvő erdők madara. Észak-keleten az alacsonyabban fekvő fenyvesekben is költ. Évente kétszer fészkel. Szűk fészkét a fák törzsén lévő repedésekbe, vagy a fakéreg alá építi. A fészek általában alacsonyan, 1 méter alatt helyezkedik el. A fészekalj nagysága igen változó lehet, általában 4-10 tojást rak.

Az alábbi videókon hegyi fakusz látható és hallható.

(Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park: https://www.ddnp.hu/igazgatosag, Magyar MAdártani és Természetvédelmi Egyesület: https://www.mme.hu)