2022 januárjában és februárjában a Salisbury Régészeti Kft. megelőző feltárása során Major Péter régész irányításával került felszínre Páty határában egy 77 síros honfoglalás kori temető. A lelőhely egyik sírjában ezüst tarsolylemez, a másik sírjában ezüst veretekkel díszített tarsoly került elő. A leletek több okból is ritkaságnak számítanak. A 10. századi magyar férfiak méltóságát a nemesfém veretekkel díszített fegyveröv és az arra felfüggesztett, hasonlóképpen díszített fegyverek és használati eszközök együttese jelezte. Apró használati eszközeiket (csiholó acél, kovakő) tartották az övük jobb oldalára csatolt bőr tarsolyban. A tarsoly fedőlapját ritkán bronz vagy aranyozott ezüstveretekkel, illetve összefüggő lemezzel (tarsolylemez) díszítették.
A tarsolylemezek jellegzetes 10. századi magyar rangjelző tárgyak, számuk igen csekély, napjainkig mindössze 27 darabot ismerünk közülük.
Nagy többségük a Felső – Tisza-vidékről került elő, de országrésznyi területeken (Erdély, Dél-Magyarország) még nem bukkantak fel, s a Dunántúl peremvidékéről és a Felvidékről is csupán két-két példány ismert. Így a pátyi tarsolylemez a banai (Győr-Moson-Sopron megye) után a második, a veretes tarsoly pedig a Budapest-farkasréti után ugyancsak a második ilyen jellegű rangjelző tárgy, amely a Dunántúl területén került elő.
A tarsolylemezek egyes vélemények szerint a fejedelmi család szolgálatában álló előkelők kitüntető hatalmi jelvényei voltak. A növényi mintával díszített példányok a 10. századi magyar ötvösművészet kiemelkedő darabjai, de ismerünk teljesen díszítetlen felületűeket is, utóbbiak közé tartozik a pátyi lelet. Feltehetőleg nem a tarsolylemez díszítettségének a művészi színvonala volt önmagában rangjelző szerepű, hanem az a tény, hogy valakinek egyáltalán joga volt e tárgyat viselnie.
A tarsolylemezek hajdani tulajdonosai egyéb méltóságjelvényeik (aranyozott ezüst veretes övek, szablyák, íjtartó tegezek és lószerszámdíszek) alapján is magas rangú férfiak voltak. Azon előkelők sorába tartozhattak, akik a 10. század első felében uralkodott magyar nagyfejedelmek katonai kíséretének s a kalandozó hadjáratoknak a vezetői vagy magas rangú résztvevői lehettek. Hasonlóan magas rangot jelezhettek a veretekkel díszített bőrtarsolyok is.
A pátyi lelet szenzációsnak számít abból a szempontból, hogy az áttört vereteket nem ékkövekkel vagy üvegbetéttel díszítették, hanem a rózsabogár kitinpáncéljával.
A tarsolylemezek, veretes tarsolyok használata a 10. század utolsó harmadáig mutatható ki. A nyugati államok, ill. Bizánc elleni hadjáratok lezárultával (955, ill. 970) feltehetőleg gyengült a törzsi-nemzetségi arisztokrácia hatalma is. A történeti források és a régészeti leletek arra utalnak, hogy a magyar nagyfejedelmek a 10. sz. utolsó harmadában kemény kézzel erősítették központi hatalmukat, ami egyrészt a népesség nagyarányú belső áttelepítésével járt, másrészt pedig új típusú katonai kíséretet szerveztek maguk köré. Ennek tagjait igyekeztek nyugati típusú fegyverekkel felszerelni, a korábbi méltóságjelvények pedig elveszítették szerepüket, az új kíséret már nem használta azokat. A hajdani színpompás keleti viselet és művészet lassan elenyészett, emlékét csak a megelőző évtizedekben földbe került pompás ötvöstárgyak őrzik. Ezek sorába tartoznak annak legnagyszerűbb darabjai, a tarsolylemezek és a veretekkel díszített tarsolyok is.
(Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum: https://mnm.hu)