A Pápa melletti légibázis – jelenlegi nevén MH Pápai Bázisrepülőtér, a rendszerváltás után pedig MH 47. Pápa Harcászati Repülőezred - már a második világháború idején is katonai repülőtérként működött.
A pápai bázist egészen 1961-ig az „ideiglenesen" Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg repülőerői használták. A szovjeteket 1961 szeptemberében váltotta fel az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLÉP) közvetlen alárendeltségbe tartozó magyar alakulat, a 47. Harcászati Repülőezred.
A pápai volt az egyik első magyar légi bázis, amit már 1961-ben az akkor élvonalbelinek számító, kétszeres hangsebességgel repülni képes Mikojan Gurijevics MiG-21 F-13 típusú sugárhajtású elfogóvadászokkal szereltek fel. A magyar légierőnél az 1970-es évek végén állt szolgálatba az első szovjet variaszárnyú, vagyis változtatható szárnynyilazású szuperszonikus elfogóvadász, a MiG-23 (NATO kódneve: Flogger),
amely típusnak 1979-től Pápa lett a bázisreptere.
A rendszerváltás évében, 1990-ben a MiG-23 számított a magyar légierő legkorszerűbb és legnagyobb teljesítményű elfogóvadászának. A bonyolult és költséges üzemeltetésű vadászgépből Magyarország összesen 16 gépet szerzett be, amelyek Pápán állomásoztak.
Soproni Károly őrnagy, a pápai 1. vadászrepülő század parancsnoka kiválóan felkészült, lelkiismeretes pilóta és katonai vezető volt, aki teljesen a hivatásának élt. Soproni őrnagyot - akit repülős berkekben csak Sopi becenéven emlegettek – mind az elöljárói, mind pedig a beosztottai igen sokra becsülték szakmai tudása és vezetői képességei miatt, közvetlen stílusának köszönhetően pedig a sorállományú katonáktól kezdve a legmagasabb elöljárókig mindenkivel könnyen szót értett.
Az 1990 márciusában megtartott első szabad választások, a rendszerváltás alapvető változásokat hozott a honvédségnél és a légierőnél is. Az új honvédelmi vezetés – szakítva a szocializmus évtizedeinek beteges titkolózásával - közelebb akarta hozni a civil szférához a fegyveres erők világát.
E szándék motiválta az első, úgynevezett nyílt napok megrendezését,
ahol a nagyközönség közvetlen közelről megismerkedhetett az addig titkos harceszközökkel és haditechnikával.
Ebbe a sorba illettek bele a rendszerváltozás utáni első, katonai reptereken megrendezett nyílt napok, illetve légi bemutatók is. A hidegháborús korszak legvégén, 1990. augusztus 18..-19-én tartották meg a rendszerváltás utáni legelső nyílt repülőnapot a kecskeméti MH 59. Szentgyörgy Dezső légibázison. Az eseményt óriási érdeklődés kísérte, több mint 60 ezeren voltak kíváncsiak az addig szigorúan titkosnak számító harci repülőeszközökre.
Az igazi szenzációt azonban az amerikai légierő F-16C Fighting Falcon vadászgépe jelentette, amely az USAFE (United States Air Force in Europe) 52. TWF (Tactical Fighter Wing , taktikai vadászezred) müncheni bázisáról repült át Kecskemétre.
Az amerikai gépet a pápai ezred három MiG-23-sa fogadta a határnál és kísérte el Kecskemétig.
A repülőnap után szintén a pápai kötelék kísérte ki az F-16-ost a magyar légtérből, ami viszont kisebb bonyodalmat okozott, mert az elöljárók szabálytalannak ítélték a kísérés végrehajtását.
A pápai légibemutatón az eredeti tervek szerint Soproni őrnagy nem is repült volna, de mivel a szabálytalankodás miatt az amerikai gépet kísérő pilótákat eltiltották a bemutatótól, így az 1. század parancsnoka vette át tőlük a stafétabotot.
1990. szeptember 17-én – a rendszerváltás utáni második nyílt repülőnapon – óriási tömeg gyülekezett a pápai légibázis környékén. A szép kora őszi napsütéses időjárás ideálisnak bizonyult a várva várt légi bemutatóhoz.
A nézőközönség soraiban foglalt helyet Soproniné Szabó Éva is, két kisgyermekével.
Soproni őrnagy a 04-es oldalszámú MiG-23-as pilótafülkéjébe beszíjazva várta a startengedélyt.
A repülési terv szerint egyszerre szállt fel egy MiG-21 bisszel, hogy az általa végrehajtott ívelt jobb forduló után szembe repüljön a szintén visszaforduló 21-sel. Miután a torony megadta a felszállási engedélyt, a két gép végigdübörgött a betonon, majd a magasba emelkedett.
Ahogy Soproni őrnagy felhúzta meredeken emelkedő gépét, rögtön hozzákezdett a szélesen ívelő jobb fordulóhoz,
miközben intenzív süllyedést hajtott végre. Az erős bedöntési szög miatt drasztikusan lecsökkent a félszárnyakon keletkező aerodinamikai felhajtóerő, ezért még gyorsabbá vált a gép süllyedése.
Soproni őrnagy az összetett manővert az alacsonyabb sebességtartománynál előírtak szerint
teljesen kitérített félszárnyakkal hajtotta végre.
A MiG-23 volt az első szovjet gyártmányú változtatható szárnynyilazású elfogóvadász. (Az amerikai légierőnél az első variaszárnyú gépet, a General Dynamics F-111 Aardvark vadászbombázóját,1967-ben állították szolgálatba.)
A MiG-23 félszárnyainak állásszögét a repülési sebesség, illetve helyzet függvényében szabályozhatta a pilóta a kabinból. Kis sebességű repülésnél a nagyobb felhajtóerő biztosítása miatt teljesen kitérített, hangsebesség feletti repülésnél pedig a legkisebb szögbe visszahúzott félszárnyakkal repült a MiG- 23. De hiába volt teljesen kitérítve a 04-es oldalszámú gép mindkét félszárnya, a fordulót túl élesre húzta a pilóta.
Cikkünk még nem ért véget! Lapozzon a következő oldalra a folytatáshoz!