Az OceanGate Expeditions tengerkutató vállalkozás tavaly óta vizsgálja az első útján, 1912. április 15-én hajnali 2 óra 20 perckor mélybe süllyedt egykori luxus óceánjáró, a Titanic roncsának állapotát. A Titanic roncsát csak a hatalmas gőzös elsüllyedése után 73 évvel később, 1985. szeptember elsején fedezte fel a Robert D. Ballard és Jean-Louis Michel vezette amerikai-francia kutatóexpedíció.
A Titanic maradványainak felfedezése óta eltelt közel negyven év alatt
nagyon sokat romlott a roncs állapota.
Az elsüllyedésekor kettétört hajótest két nagyobb szekciója 3 861 méteres mélységben, egymástól mintegy 600 méteres távolságra fekszik az észak-atlanti óceáni fenéksíkságon. A Titanic maradványai pont az észak-amerikai kontinentális lejtő, és a mélytengeri fenéksíkság határán nyugszanak egy mélyedésben, amit a roncsról Titanic-ároknak neveztek el az oceanográfusok.
Robert D. Ballard fedezte fel, hogy a Titanic roncsát egy mindaddig ismeretlen vasfaló baktériumtörzs támadta meg, ami miatt az elmúlt két évtizedben drasztikusan leromlott az óceánjáró maradványainak állapota. A romlás mértéke most már szinte évről-évre észlelhető, és ennek dokumentálását határozta el az OceanGate Expeditions, amely a tavalyi év óta hajt végre kutatómerüléseket a roncshoz, illetve annak tágabb környékére.
A kutatómerüléseket vezető veterán felfedező P. H. Nargeolet - aki harminc éve merült le először a Titanic roncsához -, elhatározta, hogy kideríti az 1998-ban azonosított titokzatos objektum eredetét.
„Nem tudtuk előre megjósolni, hogy mit fogunk felfedezni" – nyilatkozta az 1998-as szonárjelet azonosító veterán kutató, Nargeolet. „Önmagában a szonár képernyőjén ez bármilyen tetszőleges dolog lehet, beleértve akár egy újabb hajóroncsot is. Ezért is kerestem már régóta annak a lehetőséget, hogy megvizsgálhassam ezt a nagy tárgyat, amelyet már oly régen kimutatott a szonár"- mondta el P.H. Nargeolet.
Az idei kutatóexpedíció egyik merülése során a csoport a Titanic roncsának közelében kimutatott anomáliákat igyekezett részletesen felderíteni,
köztük az 1998-as titokzatos szonárjel forrását.
Újabb hajóroncs helyett azonban egy mindeddig ismeretlen vulkáni képződményt fedeztek fel a kontinentális lejtőnek a Titanichoz közeli oldalán, 2 900 méteres mélységben, amely Nargeolet szerint „szabályosan elborít az élet".
Az újonnan felfedezett különös mélytengeri alakzatot az expedíció vezetőjéről, valamint a küldetésspecialista Oisín Fanningről OceanGate Nargeolet-Fanning Ridge-nek (gerincnek, a szerk.) nevezték el. „Meglepődünk az Atlanti-óceán északi részén 2900 méteres mélységben újonnan felfedezett vulkáni gerincen virágzó szivacsok, bambuszkorallok, más hidegvízi korallfajok, tízlábú rákok és halak sokféleségén, illetve sűrűségén" – mondta el Dr. Steve W. Ross, az OceanGate Expeditions vezető tudósa.
Ross, aki egyben az észak-karolinai Wilmington Egyetem Tengertudományi Központjának kutatóprofesszora is, hozzátette: „Ennek a korábban ismeretlen ökoszisztémának a feltárása lehetőséget kínál arra is, hogy összehasonlítsuk a Titanic roncsán és környékén található tengeri organizmusok diverzitását."
- Az ezen a természetes képződményen található élet eltérhet attól, ami most virágzik azon a közeli mesterséges zátonyon, amivé a Titanic vált" - fűzte hozzá a professzor. Az év elején az OceanGate kiadta az első 8K-s felvételt a Titanicról, ami a roncs állapotának jelentős mértékű romlását mutatja be.
Amellett, hogy tudósokat visz a mélybe, az OceanGate az expedíciói során „küldetésspecialista" helyeket is kínál kalandutazók számára. A jövő évi Titanic-expedíciókon 250 000 dollártól kezdődnek a laikus kalandutazók számára fenntartott helyek.