A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált tanulmány az első, amely a legmodernebb elemző eszközöket alkalmazta a Yale Peabody Múzeumban található 2100 obszidián műtárgyból álló gyűjteménnyel kapcsolatban. Utóbbiakat több mint 50 évvel ezelőtt tárta fel Ali Kosh és Chagha Sefid, az iráni Deh Luran-síkság lelőhelyein, amelyek fontos régészeti felfedezéseket hoztak a neolitikus korszakból.
Ez az időszak körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor az emberek elkezdték a földművelést, az állatok háziasítását és telepedtek, településeket hoztak létre.
A kezdeti elemzéseket röviddel a leletek felfedezése után végezték. Ezek azt sugallták, hogy az itt élők a Nemrut Dağ vulkánból (egy jelenleg alvó vulkán Kelet-Törökországban) szerezték be először az obszidiánt (a vulkáni üveget), majd egy ismeretlen második forrásra támaszkodtak.
Az új analízis azonban kimutatta, hogy az obszidián hét különböző forrásból származik, köztük Nemrut Dağ-ból, a mai Törökországból és Örményországból, amely több mint 1000 kilométer gyalogútra van az ásatási helyektől.
Nem szabad egyszerű mintaként tekintenünk arra, hogy az emberek az egyik vagy másik forrásból beszerezték az obszidiánt
– mondta Ellery Frahm, a Yale-i Bölcsészettudományi és Tudományos Kar Antropológiai Tanszékének régésze és a tanulmány vezető szerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Elemzésünk inkább azt mutatja, hogy az idők során egyre sokrétűbb geológiai forrásból szereztek be ezt – a tendenciát az 50 évvel ezelőtti technológiával és módszerekkel lehetetlen volt kimutatni.
Hozzátette: a számítógépes modellezéssel kombinált új elemzés jelzi, hogy erősödtek a kapcsolatok a neolitikumban élő emberek között.
Ez arra utal, hogy egyre több település épült a forrásvulkánok és a két olyan hely között, ahol a leleteket több ezer évvel később feltárták.
Ezeket az 1960-as években gyűjtötték össze a két helyszínen végzett többszöri ásatások során, amelyeket Frank Hole, CJ MacCurdy, a Yale-i antropológia emeritus professzora vezetett. A kezdeti elemzések nagyrészt a műtárgyak megjelenésén alapultak, különösen a napfénynek kitett színükön.
A szakemberek most a legmodernebb hordozható röntgen-fluoreszcens műszereket alkalmazták, amelyek lehetővé tették a teljes gyűjtemény analízisét anélkül, hogy a műtárgyakat megsértették volna.
A tanulmány szerzői úgy vélik, ha nyomon követik ezeket az obszidián tárgyakat a forrásuktól a végpontjukig, akkor betekintést nyerhetnek abba, hogyan mozogtak ezek kézről kézre az idők során, ami segíthet jobban megérteni a régió népességváltozásait a neolitikum idején.