Több mint egy évszázada a Sierra Nevada erdeit alkotó fák még nem versengtek a szomszédos fákkal a vízforrásokért. Viszont a jelenlegi erdőkben 6-7-szer annyi a fa mint a régiekben – kevesebb vízért versengve a korábbinál jóval szárazabb és forróbb körülmények közt.
A Forest Ecology and Management magazinban megjelent tanulmány azt állítja, hogy a kissűrűségű állományok, amelyek nagymértékben eliminálják a fák közti versengést, kulcsfontosságúak a súlyos bozóttüzek, az aszály, a kártevők és a klímaváltozás többes stresszoraival (stresszfaktoraival) szemben jobban ellenálló erdők létrehozásához. Ez a megközelítés jelentősen eltér a jelenlegi erdőkezelési stratégiáktól, amely a fák közti versengést használja fel az erdőművelésben.
A tanulmány szerzőinek meghatározása szerint: „A reziliencia az erdő alkalmazkodóképességének mértéke egy sor stressztényezőre, ami visszatükrözi az ökoszisztéma funkcionális integritását."
Azt találták, hogy egy gyakran alkalmazott erdészeti mérőszám, az úgynevezett állomány sűrűségi index – hatékony mutató az erdő rezilienciájának értékeléséhez is.
„A reziliens erdők egész sor stresszorra reagálnak, nem csak egyre. A reziliencia egy bizonyos stresszhelyzet túléléséről szól, ilyen a tűz –, amiből sajnos egyre több keletkezik a klímaváltozás okozta egyre gyakoribb szárazság miatt
– mondta a tanulmány vezető szerzője, Malcolm North ökológus professzor.
A Sierrában álló és tűzadaptált erdők rezilienssé tételéhez drasztikus sűrűség csökkentés szükséges – bizonyos esetekben a faállományt akár 80%-al is csökkenteni kellene - a tanulmány szerzői szerint.
„A helyreállító reziliens kezeléseknek a mai erdőkben sokkal intenzívebbnek kell lenniük" – mondta Scott Stephens, a tanulmány trásszerzője, és a UC Berkley elektromérnöke, illetve ökológusa.
A tanulmányban igen nagy mennyiségű történeti és kortárs adatot hasonlítottak össze a déli és közép Sierra Nevadában fekvő, valamint a Sequoia Nemzeti Parktól a Stanislaus Nemzeti Parkig terjedő erdőségek állapotának felméréséhez.
Azt találták, hogy 1911 és 2011 közt a fasűrűségek 6-7-szeresére növekedtek, míg az átlag faméret a felével csökkent.
Egy évszázaddal ezelőtt az állománysűrűség és a fák közti versengés még igen alacsony szintű volt.
Az erdőállomány több mint ¾-e csekély mértékben vagy egyáltalán nem versengett, ami egyébként mint stresszfaktor csökkenti a fa növekedését és az életerejét is. Manapság viszont a vizsgált erdők faállományának 82-95 %-a teljes versengésben áll egymással.
A tanulmány azt mutatja, hogy egy kis sűrűségű erdő sokkal reziliensebb lehet a tűz, az aszály és más klimatikus stresszhatásokkal szemben, és jobban fenntartja az egészséges vízminőséget, a természetes élőhelyet, illetve a más egyéb természeti előnyöket. A nagyon súlyos tüzek által megégetett, vagy az aszály által elpusztított erdők viszont elvesztik ezeket a képességeiket.
A szerzők azt mondják, hogy a 2012 és 2016 közötti aszályos időszakban, amelyben közel 150 millió fa pusztult el az aszály indukálta betűszú fertőzés miatt, intő jel volt az erdészek számára, hogy más megközelítés szükséges ahhoz, hogy az erdőknek segítsenek szembeszállni a sokszorosára növekedett fenyegetésekkel szemben.
A kompetitív erdőkezeléstől az elimináló versengés felé való elmozdulás lehetővé teheti a fáknak, hogy jobban boldoguljanak és ellenállóbbá váljanak.
„Az emberek hozzászoktak a nagysűrűségű erdőhöz, amit most tapasztalunk. A legtöbb ember meglepődne, ha látná, valaha hogy néztek ki ezek az erdők, amikor a gyakori tüzek nagyon kis sűrűségen tartották őket. De ha eltávolítjuk a kisebb fákat, és hagyjuk, hogy a megritkított állomány keresztülmenjen a tűzön és aszályon, az egy sokkal ellenállóbb és lenyűgözőbb erdőt hoz létre" – mondta North.
„Úgy gondoljuk hogy létrehozhatók a reziliens erdők, de ehhez drasztikus fasűrűség csökkentésre van szükség egészen addig, amíg kismértékű nem lesz a fák közti versengés. Ez lehetővé fogja tenni ezeknek az erdőknek, hogy alkalmazkodjanak a jövő melegebb és szárazabb klímájához" - mondta Brandon Collins, a dolgozat társszerzője, és a UC Berkley erdésze.
(Forrás: University of California)