Ez a hormon az INSL3, és először a pubertáskorban jelenik meg. Innentől kezdve szintje csak idősebb korban csökken kissé. Ez az állandóság és korai termelődés teszi az INSL3-at értékessé és érdekessé a szakértők számára.
Akiknél fiatalabb korban alacsonyabb INSL3-szintet mérnek, azoknál várhatóan idősebb korban is alacsonyabb lesz a hormon szintje – derül ki az új kutatásból, amit a Frontiers in Endocrinology című orvosi szakfolyóiratban közöltek. Ha ez az egészségügyi komplikációk nagyobb kockázatát jelenti, akkor ezeket potenciálisan évekkel korábban lehetne kezelni.
Annak megértése, hogy egyes embereknél miért alakul ki nagyobb valószínűséggel fogyatékosság és betegség az életkor előrehaladtával, létfontosságú, hogy olyan beavatkozásokat lehessen találni, amelyek nemcsak hosszú, de egészséges életet is biztosítanak az öregedés során.
A hormonnal kapcsolatos felfedezésünk fontos lépés ennek megértésében, és nem csak az egyén megsegítéséhez járulhat hozzá, társadalmi szempontból is hasznos lehet, mivel enyhítheti a gondozási válságot" – mondta Ravinder Anand-Ivell reproduktív endokrinológus, az Egyesült Királyságbeli Nottinghami Egyetemről.
Az INSL3-at ugyanazok a herékben lévő sejtek állítják elő, amelyek a tesztoszteront termelik; a tesztoszteronnal ellentétben azonban az INSL3 szintje nem ingadozik a férfiak felnőtté válása során. Az INSL3 vérszintjének nyomon követése érdekében a kutatók nyolc különböző európai regionális központban több mint 2200 férfitól vettek mintát. A férfiak INSL3-szintje az idő múlásával állandó maradt, egyénenként azonban jelentősen változott.
A kutatók szerint a vér INSL3-szintje megbízhatóan korrelál a herékben lévő Leydig-sejtek számával és egészségével - ha kevesebb ilyen sejt van és kevesebb a tesztoszteron, az a későbbi életkorban számos egészségügyi problémával is összefüggésbe hozható.
"Most, hogy tudjuk, milyen fontos szerepet játszik ez a hormon a betegségek előrejelzésében, és milyen különbségek tapasztalhatók a férfiak között, arra keressük a választ, hogy milyen tényezők befolyásolják leginkább az INSL3 szintjét a vérben. Az előzetes eredmények azt sugallják, hogy a korai életkori táplálkozás szerepet játszhat, de nem zárhatók ki a genetikai vagy egyes környezeti endokrin károsítóknak való kitettség sem" - mondja Richard Ivell molekuláris endokrinológus a Nottinghami Egyetemről.
A résztvevők által a kérdőívekben megadott kilenc megbetegedési kategória - többek között a rák, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek - közül nyolcban az INSL3 összefüggést mutatott a megbetegedés megnövekedett kockázatával. Amikor azonban a kutatók korrigálták az egyéb hormonális és életmódbeli tényezőket, például a BMI-t és a dohányzási státuszt, a legtöbb ilyen összefüggés az INSL3-mal elveszett, kivéve a magas vérnyomást és a szív- és érrendszeri betegségeket. És azt vizsgálva, hogy a férfiak egy részhalmazának vérmintáiban mért INSL3-szintek előre jelezhetik-e az egészségi állapot alakulását nagyjából négy évvel később, az alacsonyabb hormonszintek a kilenc komorbiditási kategória közül héttel hozhatók összefüggésbe.
Az egyik terület, amelyet a tudósok a jövőben szeretnének feltárni, az, hogy az INSL3 hogyan kapcsolódik a szexuális egészséghez, mivel szoros kapcsolatban áll a tesztoszteronnal. Emellett a későbbi vizsgálatoknak hosszabb megfigyelési időszakra kell összpontosítaniuk.