1965-ban egy 20 éves vegyészmérnök-hallgató fiú, aki épp a sorkatonai szolgálatát töltötte, megismerkedett egy 17 éves lánnyal. A fiú nem származott rossz családból, a nagyapja a vallási bíróságok, a saría vezetője volt, az apja pedig a hadsereg egy tábornoka. A lány azonban a legfelsőbb tízezerhez tartozott, az egyiptomi elnök, Gamal Abden-Nasszer gyereke volt. A két fiatal egymásba szeretett, és amikor a lány 18 éves lett, összeházasodtak.
Asraf Marván és Mona Nasszer házasságkötése az izraeli Angyal fedőnevű kém történetének kezdete.
Az após, Nasszer elnök, aki zsarnokként irányította az országot, és azért indította az 1967-es háborút, hogy mint mondta, „elpusztítsa Izraelt", ellenezte a házasságot. Hozzájárult ugyan, de gyanakodott Marvánra, mert a fiatalember családja nem tartozott a hatalom belső köreihez. Ezért Marván megalázva érezte magát, és a mindennapokat kiközösítettként élte meg a Nasszer-családban. Úgy érezte magát, mint akire szemből mosolyognak, de a háta mögött kinevetik, mert nem olyan magas körökből származik, mint a felesége szülei és rokonai.
A fiatalember 1968-tól az elnök szárnysegédje mellett dolgozott. Árgus szemmel figyelték a munkáját, és ez is megerősítette abban a hitében, hogy soha nem fogadják majd be. Ugyanebben az évben Mona és Marván Londonba utaztak az újszülött fiukkal. Csak néhány hónapig lehettek távol, mert a költekező életmódjuk és Marván szerencsejáték-szenvedélye miatt Nasszer hazarendelte a párt. Sőt, azt követelte a lányától, hogy váljanak, de hiába.
Ez a rövid idő Londonban elég volt Marvánnak ahhoz, hogy felvegye a kapcsolatot a Moszaddal, az izraeli titkosszolgálattal.
Uri Bar-Joszef izraeli történész, biztonságpolitikai szakértő, Izrael mentőangyala című könyvében azt írja, hogy Marván nem egy filmbe illő, izgalmas és bonyolult konspirációs eseménysor közepette került kapcsolatba az izraeli titkosszolgálattal, hanem egész egyszerűen odatelefonált a zsidó állam londoni nagykövetségére.
Marván útja az ikonikus piros telefonfülkéken keresztül vezetett a Moszadhoz. A követség számának kiderítéséhez nem kellett titkosszolgálati képzettség, csak ki kellett nyitni hozzá a londoni telefonkönyvet. Amikor a központ felvette, Marván azt mondta, a Mukhabarattal, a titkosszolgálattal akar beszélni. A telefonos kisasszony tudta, hogy az arab világban a „mukhabarat" szó a titkosrendőrség, hírszerzés és elhárítás gyűjtőneve, a hívást a katonai attaséhoz irányította.
Marván az egyiptomi-szovjet fegyverzeti tárgyalásokról szóló bizalmas dokumentumokkal igazolta, hogy valóban az egyiptomi kormányban dolgozik. A Moszadot ezek a titkos iratok győzték meg a férfi szavahihetőségéről.
Marván a következő 8 évben, egészen 1976-ig az elnöki kabinetben dolgozott. Bár eleinte alacsony beosztást kapott, már a gyanakvó apósa idején is ért el politikai eredményt, amikor megnyugtatta a lázadni készülő hadsereget egy tábornok lemondásakor.
Nasszer halála után Anvar Szadat lett Egyiptom államfője, aki maga mellett tartotta Marvánt, hogy jelezze az országnak, a Nasszer-család támogatja őt. Szadat hamar felfedezte a férfi jó kommunikációs és tárgyalási képességeit, és megbízta a külpolitikai ügyek irányításával. Marván kiváló kapcsolatokat alakított ki a szaúdi, valamint a líbiai kormánnyal, számos fegyverzeti üzletet hozott össze – aminek köszönhetően egy pillanat alatt milliomos lett –, és Szadat jobbkezévé vált.
Ebben a minőségében olyan információkat juttatott el a Moszadnak, hogy az izraeliek nem hittek a szemüknek. A Moszad még soha nem jutott hozzá Szadat és más arab vezetők bizalmas megbeszéléseinek emlékeztetőihez, vagy Szadat és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár találkozójának részletes beszámolójához. De az egyiptomi hadrendről, a háborús forgatókönyvekről és a hadgyakorlatok értékeléséről sem kapott még valódi, első kézből származó dokumentumokat. A megszerzett információk azt is mutatták, Szadat nagy hatótávolságú bombázókkal és SCUD-rakétákkal, távolról akar légicsapásokat mérni a zsidó államra, hogy elkerülje az izraeli légierő pusztítását.
Az „Angyal" tevékenysége lenyűgözte a Moszadot és az izraeli kormányt. Marván iratai egyenesen Golda Meir miniszterelnök, Móse Daján hadügyminiszter és Haim Bar-Lev vezérkari főnök asztalán landoltak, szerkesztetlenül, tehát a Moszad kommentár nélkül mutatta meg a dokumentumokat a legfelsőbb vezetőknek.
A Szadat elnök és Izrael számára is nélkülözhetetlenné vált kém kétszer is téves figyelmeztetés adott a Moszadnak a háború azonnali megindulásáról. Izrael készültségbe helyezte a hadsereget, behívták a tartalékosokat, az egész ország a háborúra készült – ami végül nem jött.
A téves riasztás pszichológiai és pénzügyi hatásai pusztítóak voltak. Amikor 1973 ősszel Marván újabb figyelmeztetést küldött Izraelnek, hogy Egyiptom felgyorsította a felkészülést a háborúra, senki nem hitt neki. Így tört ki az 1973-as jóm kippúri háború, amely majdnem katasztrofálisan végződött Izrael számára, mert a hadsereget későn mozgósították.
Az izraeli véderő Marván figyelmeztetése ellenére nem kellően felkészülve várta a támadást. A támadás részletei a legjobb őrzött titoknak minősültek az arab világban, és még a résztvevő alakulatok parancsnokai sem tudták, hogy nemsokára kitör a háború. Az amerikai és izraeli felderítés sem hitte el, hogy az arab hadseregekben tapasztalt készülődés a háború megkezdését jelenti majd. Izrael mindössze tíz órával korábban fogadta el, hogy ez bizony a háború nyitánya,
írja az Izrael mentőangyala című könyvben Uri Bar-Joszef.
1974-ben Anvar Szadat kinevezte Marvánt külügyekért felelős elnöki miniszternek, mert nem volt elégedett a külügyminiszterével. Ez a kamarillapolitika jellemző volt Szadat rendszerére, de Szadat ezzel a lépéssel túl sok ellenséget szerzett az izraeli kémnek. Az ellenfelei korrupcióval vádolták, és azzal, hogy kizárólag a személyes vagyona hízlalása érdekében dolgozik az államfő környezetében. 1976-ban Szadat kénytelen volt elküldeni, de cserében egy nagyon fontos, nem kormányzati posztra helyezte: Marván lett az Arab Iparosítási Szervezet (Arab Organization for Industrialization) nevű, állami fegyvergyár vezetője. Innen két év múlva távoznia kellett, ismét korrupciós vádak miatt. Tény, ami tény, Asraf Marván az 1980-as évekre milliárdos lett.
Az üzletember-kém 1981-ben, Szadat meggyilkolása után Londonba költözött. Itt egyebek mellett azzal vétette észre magát, hogy meg akarta szerezni az akkori világ egyik legelegánsabb áruházát, a híres londoni Harrod's-ot, ahol a brit arisztokrácia tagjai vásároltak. De tulajdonrésze volt a Chelsea FC futballklubban is.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!