Horror az űrben: nagy veszélybe kerülhet az emberiség

Illusztráció

A közeljövő nagy tervei között szerepel a Mars meghódítása; a NASA egyik fő célja, hogy 2040-re ember szálljon le a vörös bolygóra. Az odajutás azonban nem lesz egyszerű feladat, ráadásul hosszú útra kell felkészülni, ez alatt az idő alatt pedig számos káros hatás érheti a szervezetet. Ez pedig nagyon rossz hír, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy előfordulhat, hogy az emberiségnek valamilyen katasztrófa miatt el kell hagynia a Földet.

3. Látásproblémák

Kétségtelen, hogy az emberi test egyik legkomplexebb, ám egyúttal legsérülékenyebb szervei a szemek. Nem meglepő tehát, hogy az űrbéli viszonyok károsítják látószervünk egészségi állapotát. A szem hátsó részéből kiinduló idegek például a mikrogravitációban megváltozhatnak, majd a földi gravitációba visszatérve eltorzulhatnak.

A látást több tényező is befolyásolja, például a földi gravitáció. Az Annals of the New York Academy of Sciences című folyóiratban 2009-ben megjelent tanulmány szerint a gravitációs erők segítenek a szemgolyókat a megfelelő pozícióban tartani, és lehetővé teszik, hogy a szemgolyók a szemgödrökben elforduljanak. A mikrogravitációs környezetben ezek a szemmozgások zavarossá válhatnak; egy 2006-os kutatás során a Nemzetközi Űrállomás dolgozóit vizsgálták, és azt találták, hogy a hosszabb ideje szolgálatot teljesítő űrhajósok esetében a szemmozgás pontossága és sebessége megváltozott, ami rontotta vizuális érzékelésüket.

A mikrogravitációnak való tartós kitettség egy degeneratív állapothoz is vezethet, amelyet

űrrepüléssel kapcsolatos neuro-okuláris szindrómának (SANS) neveznek,

és amelynek tünetei közé tartozik többek között a szemgolyó lelapulása, a szem legbelső rétegén található fehér elváltozások megjelenése, valamint a látószövetek károsodása.

Illusztráció Forrás: Science Photo Library

4. Hátfájdalom

Az űrből visszatérő asztronauták gyakran hátfájásra panaszkodnak. A fájdalom oka a mikrogravitáció és annak az emberi gerincre gyakorolt hatása.

A földi gravitáció a gerincoszlopot összenyomva és a jellegzetes, enyhén ívelt formában tartja. A mikrogravitációban a gerincoszlop megnyúlik és némileg kiegyenesedik.

A NASA szerint az űrhajósok akár 7,6 centimétert is "nőhetnek" a súlytalanság állapotában.

Az emberi gerinc rugalmas, így a rövid űrutazások valószínűleg nem okoznak tartós károsodást. A mikrogravitációban töltött hosszabb idő azonban gyengítheti a csigolyákat támogató izmokat. Emellett a súlytalanság a gerincoszlop rugalmasságát és hajlékonyságát is ronthatja.

Illusztráció Forrás: Science Photo Library via AFP/KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Kateryna Kon/Science Photo Libra

5. Az immunrendszer gyengülése

A kozmikus sugárzás, a mikrogravitáció és az űrutazással járó általános fizikai és mentális stressz gyengítheti az űrhajósok immunrendszerét, és így fogékonyabbá teheti őket a fertőzésekre és a szisztémás autoimmun betegségekre.

Egy 2021-es vizsgálat szerint a mikrogravitációnak való tartós kitettség csökkentheti a makrofágok számát és működését. A makrofágok a fehérvérsejtek egy olyan csoportja, amely elpusztítja a káros mikroorganizmusokat és szabályozza az immunrendszer sejtjeinek működését. A súlytalanság jelentős hatással van a makrofágok anyagcseréjére, növekedésére és reprodukciójára, valamint a makrofágok és az immunrendszer más részei közötti kommunikációra.

Illusztráció Forrás: Science Photo Library

Sőt, egyre több bizonyíték utal arra, hogy a súlytalanság hatására az egyes kórokozók viselkedése megváltozik,

ellenállóbbá válhatnak, és súlyosabb betegségeket okozhatnak, mint földi körülmények között.

A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!