Egy váratlanul megszakadó karrier
Az országos ismertséget még ügyvédként megszerző politikus halálával jutott igazán nagy hírnévhez. Jómódú családba született 1762. november 1-én Mayfairben. Cambridge-ben jogi diplomát szerzett, ami után belépett a Lincoln’s Innbe, majd három évvel később meghívták az ügyvédi kamarába.
Bátyjával ugyanabba a testvérpárba szerettek bele. Ugyan fivére házasságát jóváhagyták, de az övét – mivel nem volt meg hozzá a megfelelő vagyona – már nem. Kiszemeltje, Jane Wilson azonban megszökött vele, és ezután össze is házasodtak. Kapcsolatuk gyümölcsöző volt, ugyanis 12 gyermek született belőle.
Az ifjú férj később szépen építette karrierjét. A figyelem 1795-ben terelődött rá igazán, amikor India korábbi főkormányzója ellen vádröpiratot írt – egyébként közismert – bűnei miatt. Ez felkeltette az akkori miniszterelnök, ifjabb William Pitt figyelmét, és felajánlotta neki Írország főtitkári posztját, de a jól fizető ügyvédi munkát választotta helyette.
Egy évvel később beválasztották a Képviselőházba, majd Pitt halála (1806) után nem sokkal pénzügyminiszter, 1809-től pedig miniszterelnök lett. Ugyan számos bonyodalom – mint a napóleoni háborúk – nehezítette dolgát, de minden fő törvényjavaslatát sikerült keresztülvinnie a Parlamenten.
Karrierje váratlanul ért véget 1812. május 11-én, amikor is egy John Bellingham nevű merénylő közvetlen közelről mellbe lőtte.
A dühös férfi motivációi
Bellingham eredetileg kereskedő volt, aki Oroszországban közel 5000 rubeles adósságot halmozott fel. Mikor vissza kellett volna térnie Angliába és a tetemes kölcsönösszeg kiderült, nem engedték be az országba, így egy évig egy orosz börtön lakója lett. Szabadulása után elégtételt akart venni az őt bebörtönző Van Brienen főkormányzón, ám emiatt visszakerült a börtönbe, és csak 1809-ben térhetett vissza hazájába.
Hazatérése után kártérítést követelt a kormánytól szenvedései miatt, de kérvényeit rendre elutasították.
1812-től Bellingham rendszeresen bejárt a Parlamentbe, hogy támogatókat szerezzen. Több képviselő is szimpatizált vele, de senkitől nem kapott érdemi segítséget, így elhatározásra jutott. Kabátjába az egyik szabóval egy 9 hüvelyk mély zsebet varratott (1 hüvelyk = 2,54 cm) és ide rejtette a nem sokkal korábban beszerzett két pisztolyát.
Május 11-én egy kandalló mellett ülve várta áldozatát.
A miniszterelnök megjelenésekor hatalmas tömeg gyűlt össze, és senki nem vette észre, hogy a merénylő az egyik pisztolyt szorongatva elindult felé. Mikor elé ért, nem mondott semmit, csupán Perceval mellkasára szegezte a fegyvert, és elsütötte azt. A tömeget sokkolta az esemény, és csak egy Henry Burgess nevű ügyvéd volt, aki a helyére visszaült gyilkostól elvette a fegyverét, és kabátját átkutatva megtalálta a másikat is.
Bellinghamet – aki meg sem próbált elmenekülni a helyszínről – bebörtönözték, majd törvényszék elé állították, ahol megpróbálta igazát bizonyítani, és elmagyarázni, hogy miért nem volt már más lehetősége.
A megbánás semmi jelét nem mutató férfit kötél általi halálra ítélték, amit május 18-án végre is hajtottak.
A meglőtt miniszterelnök meghalt, még mielőtt az orvos kiérkezett volna hozzá. Spencer Percevalt végül nem politikai tevékenysége tette híressé, hanem hogy ő volt az első – és eddig egyetlen – brit miniszterelnök, aki merénylet áldozata lett.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.