Kapzsisága okozta a szegénységből felemelkedett Pizarro vesztét

Lima megalapítása

Fotó: Wikimedia Commons

Az Újvilág felderítése a 16. században egyet jelentett a meghódításával is. Az ismeretlen területekre behatolva a konkvisztádorok mérhetetlen gazdagságra és hatalomra számítottak, azonban egyes esetekben ezeket nem élvezhették sokáig. Francisco Pizarro halálát például egy heves belviszály okozta, alig pár évvel az Inka Birodalom térdre kényszerítése után.

A spanyolországi szegénysége elől Panamáig menekülő Pizarro több expedícióhoz is csatlakozott, melyek a dél-amerikai fehér foltokat voltak hivatottak kitölteni a térképeken. Miután hírét vette egy gazdag országnak a Pirú folyó mentén, 1524-ben összeállt Hernando de Luque-al és Diego de Almagróval, és bár ez az útjuk végül kudarcba fulladt, de a szövetségük megmaradt.

A király nevében

Alig két évvel később a három férfi és maroknyi emberük eljutott a mai Tumbes megye partjaihoz. Az itt talált őslakosság megerősítette, hogy délen van egy dúsgazdag birodalom, így Pizarro visszatért Panamába, hogy egy nagyobb csapatot toborozzon a hódításhoz. Két embere ott maradt, hogy elsajátítsák a nyelvet és a kultúrát, míg két indián gyermek a konkvisztádorokkal tartott, hogy később a tolmácsaik lehessenek. A kormányzó azonban hamar letörte a lelkesedésüket: megtiltotta az expedíciót. 

Pizarro ekkor Spanyolországba hajózott, ahol I. Károly király engedélyét kérte. 

Izabella királyné 1529 nyarán aláírta azt a dokumentumot, ami a spanyol férfit a csapat élére helyezte, valamint kinevezte a meghódítandó területek kormányzójává. 

Francisco Pizarro egykorú portréja
Fotó: Wikimedia Commons

Ezáltal két társa alárendelt helyzetbe került, ami évekkel később közvetetten hozzájárult Pizarro halálához. Mire a hódítók ismét partot értek Tumbesnél, a korábban meglátogatott településnek már nyoma sem volt. A csapat dél felé indult, nem sokkal később pedig 50 társukat hátrahagyták, akik megalapították az első spanyol települést Peruban, Piurát. Pizarro töretlenül haladt tovább a mérhetetlen gazdagság felé.

Bosszú a túlvilágról

Mindeközben az Inka Birodalomban dúlt a polgárháború. Atahualpa az apja halála után kialakult társuralkodói rendszernek véget vetve megölette az ellene szervezkedő testvérét, és éppen kezdte volna kiélvezni a hatalma adta lehetőségeket, amikor a spanyolok 1532 novemberében megérkeztek. Az uralkodó magához invitálta őket, az alig 200 hódító pedig rögtön 6000 inkával találta szemben magát – és ők még csak Atahualpa kísérete voltak. Az Inka fürdő hőforrásai közelében mintegy 50 ezer harcos állomásozott. 

Atahualpa, az utolsó inka uralkodó portréja egy 17. századi festményen
Fotó: Wikimedia Commons

A dél-amerikai birodalom uralkodójának nem voltak rossz szándékai, de miután visszautasította a keresztény hitre térést és az adófizetést, a tárgyalásból gyorsan vérengzés lett. A megdöbbent inkákat váratlanul érte a maroknyi gyalogos és néhány lovas támadása, akik így hamar lemészárolták a hatalmas túlerőben lévő őslakosokat. 

Atahualpát elfogták, és bár kifizette nekik a váltságdíjat, mégis megölték. 

Nem sokkal később, az Almagróval érkező erősítés segítségével elfoglalták Cuzcót, és ezzel az Inka Birodalom a spanyoloké lett. Azonban az inka király a túlvilágról is bosszút állt: fényes fővárosa gyilkosa halálának is helyszíne lett. 

Pizarro halála
Fotó: Wikimedia Commons

Pizarro és Almagro között viszály robbant ki, ugyanis mindkettejük a saját területéhez akarta csatolni Cuzcót. A csatározások eredménye az lett, hogy Almagrót ellenfele elfogatta és kivégeztette, fiától pedig minden vagyonát elkobozta. Azonban az ifjú Diego alig két év múlva, 1541. június 26-án húsz emberével betört Pizarro limai palotájába, és egy karddal torkon szúrta. A spanyol konkvisztádor a saját vérével rajzolt keresztet a padlóra, és fohásszal búcsúzott frissen szerzett gazdagságától.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.