Franciaország hősének tartotta magát a jakobinus Marat gyilkosa

Jean-Paul Marat eredetileg orvos volt, de a sorozatos akadémiai visszautasítások miatt nem a tudomány területén vált neve halhatatlanná. A vezetésével működő újság után a „nép barátjának” hívott író elsősorban a francia forradalom eseményeiben betöltött szerepe, illetve halála miatt került a történelemkönyvek lapjaira. Gyilkosára viszont már jóval kevesebben emlékeznek.

Az arisztokrata családba születő Charlotte Cordayra nagy hatással voltak a forradalom eszméi. Leginkább a girondisták nézeteivel értett egyet és féltette a frissen megszülető köztársaságot a radikális jakobinus terrortól. A mindössze huszonnégy éves hölgy úgy vélte, eljött az ideje, hogy ő is tegyen valamit Franciaország jövőjéért. 

Marat gyilkosa, Charlotte Corday
Fotó: Wikipedia

Leszámolás a nép barátjával

Ennek érdekében próbált cselekedni, amikor eltervezte Marat megölését. Úgy gondolta, hogy a legerőteljesebb hatást akkor érheti el, ha a nemzetgyűlés szeme láttára végez az áldozatával. Az 1793 júliusában Párizsba érkező lány szert tett egy erős konyhakésre, amivel majd leszúrhatja célpontját.

Corday azonban hamar szembesült a ténnyel, hogy nem fogja őt a Nemzeti Konvent üléstermében megtalálni. A publicistát ugyanis bőrbetegség kínozta, ezért ideje nagy részét otthonának fürdőkádjában töltötte, amely némi enyhülést nyújtott a tüneteire. 

Charlotte nem adta fel ilyen könnyen, hiszen már eltökélte, hogy véghez viszi a „nép barátjának” megölését. Felkereste a hírhedt forradalmár házát egy találkozó reményében. Marat menyasszonyának testvére nyitott ajtót, aki a beteg állapotára hivatkozva nem engedte be a hívatlan vendéget.

Jean-Paul Marat
Fotó: Wikipedia

Valószínűleg Corday számolt ezzel forgatókönyvvel, ezért egy készülő girondista összeesküvésről szóló információkkal próbált bebocsátást nyerni, hiába. Még aznap este visszatért, és ekkor már sikerült kicsikarnia a látogatást.

Az áldozata ekkor is fürdőszobájának kényelmét élvezte, a munkával azonban ekkor sem hagyott fel. Egy deszka feküdt a kád szélén, amin szorgosan vetette papírra a közvéleményt befolyásoló gondolatait. Corday a kád melletti székre ült és kedélyesen beszélgetni kezdtek. Beszámolt neki az ürügyként kitalált girondista tervekről, majd hirtelen előrántotta kését és megszúrta. Marat kiáltott, de már késő volt. Az érkező segítség ellenére a seb halálosnak bizonyult. 

Marat halála Paul-Jacques-Aimé Baudry festményén
Fotó: Wikipedia

Úton a guillotine felé

A fiatal lány nem tanúsított ellenállást és elmenekülni sem akart a tett helyszínéről. A Marat keserves sikolyát meghallók a földre teperték a gyilkost, bár erre semmi szükség nem volt. Hamarosan megérkeztek az illetékes hatóságok is a lakáshoz, akik rögtön kikérdezték Cordayt.

Válaszában kifejtette, hogy kizárólag a merénylet elkövetése miatt érkezett a fővárosba. Azt is büszkén taglalta, hogy sem megtervezésében, sem végrehajtásában nem volt senki a segítségére. A hölgy nemcsak remekül játszotta, de bele is élte magát a népet megmentő hős szerepébe. 

A jakobinusok ennek ellenére meg voltak győződve arról, hogy egy kiterjedt girondista összeesküvés nyitányával állnak szemben, vagy legalábbis ezt akarták elhitetni a közvéleménnyel. Ennek érdekében igyekeztek minél több információt kihúzni a gyilkosból.

Ő azonban ragaszkodott a korábbi vallomásaihoz, az indíték pedig nem volt más, mint Franciaország megmentése. Corday úgy gondolta, hogy Marat munkássága romlásba dönti a nemzetet, és megölése százezrek halálát előzi majd meg. Ennek fényében a megbánás legkisebb jelét sem tanúsította. 

Ezekben az években, amikor ennél kevésbé megalapozott indokok miatt is kerültek vesztőhelyre emberek, a lány sorsa nem volt kérdéses: 1793. július 17-én a guillotine árnyékában ő is bevégezte sorsát. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.